Meg itt egy versezet is:

József Attila: Bús énekhívás

Lelkem, részeg szavak örök-mogorva csősze,
a pince ajtaját nyisd fel, komor legény!
Ma bús vagyok nagyon - és, jaj, felejteném
kegyetlen bánatom, mely ifjúságom ősze.

Lelkem, komor legény, ma ölni kell a bornak -
pogány erős legyen: a súlyos alkohol
csókolja szét agyam, ki verseket kohol
a szőke lány felől, míg sejtjei bomolnak.

S eredj a lányhoz el - ó, csókold meg helyettem
szép ajkát, szép nyakát, duruzsolj önfeledten
bódító dalokat: s amíg te énekelsz

alkholos szavak ködös pncéje torkán
vad orgiát csapunk, dalolva, mint az orkán,
bús szívem, én s a víg delirium tremens.

Ezt mondjuk sokféleképpen lehet értelmeni, de tapasztalt alkeszoknak látniuk kell, hogy emögött biztosan valós élmény húzódik - valószínűleg nem is kevés...