Könnyen meglehet.

--

"Szerintem (foleg a fentiek alapjan) a satanizmust a "kereszteny propaganda" "talata ki", igy az o valtozatuk (az elso valtozat) nem lehet torz."

Olvastad a Scythe-on a "Miért épp sátánizmus" című írást? Mindegy. Deshayes néninek és társainak csupán a "fekete mise" fantázianevű rituálét köszönheti a világ (ami roppant érdekes, de még soha nem bírtam röhögés nélkül végigolvasni a "liturgiát"). A sátánizmus nem a keresztényi sátánizmussal azonos. A névválasztásra pedig az említett esszém, illetve az előzőleg linkelt zsidó-sátán írás válaszolhat leginkább.

De teszek egy próbát, így a semmiből kiindulva. Vegyünk egy ideált, egy eszményképet, ami körülbelül a következőképp fogalmazható meg (ezt egy Roland nevű illetőnek írtam először a Scythe üzenőfalán): "olyasvalaki, aki bízik önmagában, aki vállalja önmagát és tetteit, gondolatait, vágyait, hisz magában, ismeri és kutatja önnön értékeit, szűntelenül fejleszti magát és a lehető legnagyobb tudatosságra törekszik, miközben igyekszik kiélvezni minden pillanatot, észrevenni a szépet, az értékeset mindenben -- ám kíméletlenül elutasít mindent és bármit, ami korlátozná őt a céljaiban". Legyen ez a Névtelen Ideál. Vegyük észre azt, hogy abban a kultúrkörben, ahol élünk, milyen világnézet uralkodik, még úgy is, hogy sokan bár tagadják, hogy e világnézet bármit is jelentene számukra, mégis csak ebben tudják elképzelni önmagukat. E kultúrkör igen erős, még ma is. E kultúrkörnek sajátja, hogy a korábbi kultúrákat vagy magába olvasztotta (úgy, hogy utalást sem tett az "adoptálás" tényére, sőt, igyekezett eltűntetni minden erre utaló nyomot), amit pedig nem tudott elnyelni, azt negatív fényben tüntette fel, és annak tulajdonított minden rosszat, miközben folyamatosan hazudott és képmutatóan viselkedett. Láthatjuk, hogy a Névtelen Ideál nem olyasmi, ami beleillene az említett kultúrkörbe (nem illik a nyájba), ezért természetes, hogy a "rosszfiúkhoz" sorolják. Csakhogy az idők változnak, és ahogy a múlt hőseiből a jelenkor ellenségei lesznek, a múlt ellenségei ismét hősökké válhatnak. Mi az, ami a leginkább zavarhatja a Névtelen Ideált ebben a "hagyaték-világban"? Az, hogy az emberek nem bíznak önmagukban, nincs önbecsülésük, jobbára gyűlölik magukat, és mohón igénylik az irányítást, nem szeretnek felelősséget vállalni, nem szeretnek önállóan dönteni. Tetszik ez a Névtelen Ideálnak? Dehogy tetszik. A Névtelen Ideál tehát provokálni kezd. Választ egy alkalmas nevet. Olyat, ami jelenleg ijesztő, nyugtalanító, de mégis izgalmas, mégis szimpatikus. Ami rémisztő, félelmetes, de egyúttal valahogy mégis vonzó, mégis kellemes. Olyat, ami, ha kicsit megkaparják, nem hogy hamisítványnak tűnik, hanem épp ellenkezőleg, ragyogni kezd! E ragyogást az alvó emberek nem szeretik, ők a Mátrix-béli Cyphernek adnak igazat: "ignorance is bliss", a közöny áldásos. Szorosra zárt szemmel megpróbálják bemocskolni a Névtelen Ideált, hogy ne ragyogjon a szemükbe, hogy ne kelljen szembenézniük önnön leépültségükkel, tulajdon félelmeikkel, és visszamehessenek a jó langyos, takonyszerű dagonyába, amitől ugyan undorodnak, de már úgy megszokták... mert az az övék, azt senki sem veheti el tőlük! Övék lehetne az egész világ, de ők csak a dagonyára tartanak igényt. ("Szóval húsz fontot kap az illető!... Ne mondja azt, hogy százat! Maga rosszul hallotta! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!...") A Névtelen Ideál meg nem érzi szükségét annak, hogy mindenkivel haverkodjon. Van neki így is épp elég barátja. Olyanok, akik nem félnek őt a nevén nevezni. Akik tudják, hogy ez a Névtelen Ideál nem holmi ideál... hanem azonos velük. Akiket -- a zsidó Sátán módján -- visszavezetett Istenhez -- vagyis önmagukhoz.

--

"De neked nem voltak eloiteleteid."

Miért ne lettek volna?

--

"Igen, az idezetekre is gondoltam. Mint irtam, nem azzal van bajom, hogy ezeket tenyleg igy meg lehet talalni a Bibliaban, hanem nem latok benne tobbet hobbinal. Barmelyik "regi vallas" szent konyvet eloveszed, talalkozhatsz hasonloval."

Ebben a kultúrkörben a keresztény Biblia az a csoda dolog, ami az átlagember szerint tele van jósággal meg tanulságos, nagyszerű dolgokkal, amik mindenki épülésére szolgálnak. Csakhogy a többség nem olvassa el, mert hosszú és unalmas, és a végtelenségig agyon van bonyolítva. Viszont majdnem mindenki szeret hivatkozni rá, és majdnem mindenki otthonában megtalálható, hogy az illető ne tűnjön kultúrbunkónak. Mert számukra a látszat a fontos csak. Ha meg előkerülnek az olyan passzusok, amelyek szerint a nőnek "kuss" a neve, mivel csupán másodrangú élőlény, vagy hogy márpedig a buzikat gyűlölni KELL, vagy hogy a kopasz próféta az ő nagy szentségében medvékkel tépetett szét 42 gyereket -- akkor jön a magyarázkodás, hogy hát nem kell mindent szó szerint venni meg hogy változnak az idők. Ez viszont csak duma. Üres duma. Azt is szokták mondogatni, hogy a Biblia mindenkihez szól, mindenkinek mást mond. Hogyan veszi mégis bárki a bátorságot akkor, hogy a saját értelmezését másokra erőltesse? A Biblia is csak eszköz: lehet jóra és rosszra is használni, csakhogy én túlságosan veszélyesnek ítélem, és túl sok vér és szenvedés tapad hozzá, és nem látom, hogy megérné komolyan venni.

És mely más régi szent könyvekre gondolsz amúgy?

Számomra jó hobbi, hogy a nekem tetsző, hétmérföldes hülyeségeket kijegyzetelem.

--

"Cukraszdas pelda: elnezest, felreertheto volt. Tudom, hogy nem akarsz toborozni. Viszont tobbszor, tobb helyen leirtad, hogy ok (unatkozo keresztenyek, lazado fiatalok, stb. ) nem satanistak. Erre az elhatarolodasra probaltam peldat keresni. Nem sikerult."

Mivel keveset törődöm a látszattal megelégedő emberek véleményével, nem zavar, hogy ők egy kalap alá vesznek a "divatsátánistákkal". Megengedhetem magamnak ezt a luxust. Általában nekik van rám szükségük, nem pedig fordítva.

--

"Kinek? Maskepp cselekednel a mindennapjaidban?
Nem ertem, hol serulne az eszmerendszer."

Azzal, ha lemondanék valamiről, ami szerintem fontos, olyanok kedvéért, akik nekem nem számítanak eléggé, önmagamat erőszakolnám meg -- a semmiért. Nem vagyok rászorulva arra, hogy bárki szimpátiájáért, elismeréséért kuncsorognom kelljen.