Szép napot!

Úgy látom egyre parttalanabb a vitátok. Bár igaz eleve is meglehetősen meddőnek tetszett.

Req999!

Nem értem teljesen ezt a sértődött, kissé - vagy nem is kissé - agressziv hozzáállásodat. Tényleg szinte érdemben nem is válaszoltál semmire, csak puffogsz. :(

A magam részéről elég sok mindenben egyetértek Skytale hozzászólásaival. Főként az alapkérdésben.
Erről már sokat vitázgattunk. Miért hivjuk sátánizmusnak?
Nem akartam újra előhozni a horogkereszt, vagy az ötágú csillag példáját, de úgylátom mégiscsak valamennyire kell. Bárha tudjuk az eredeti jelentését, de mégsem tüzzük a kabátunkra.
Pont mert a köztudatban már nem napszimbólum, már nem az ember szimbóluma. Na és mi a köztudatban a sátánizmus? Szokás szerint nézőpont kérdése, de azért 3 alapvető gondolattársulást felvetnék.

1. A keresztény, vagy keresztényközeli emberek számára a sátánizmus valami nagyon gonosz dolgot jelent. Félelmet, ellenkezést, távolitást vált ki. Agresszivitást, féktelenséget látnak mögé.
2. Aztán ott vanak azok a fiatalok, akik valamiért, valahol zsákutcába futottak. Talán a vallás valamiféle szerepet játszott az életükben, talán nem. A lényeg, hogy most lázadnak, mindegy mi módon, mindegy milyen áron, csak "rosszalkodhassanak", minden meggyőződés és értelem nélkül bosszanthassák a fölnötteket. Ijesztő, vagy épp undoritó álarcot vesznek fel, eldicsekednek legújabb - leginkább fantáziált - macskabelezésükkel, vérivással stb. Az egésznek annyi a lényege, hogy az általuk utált és félt felnőtt társadalom arcán megláthassák a döbbenetet, a viszolygást és az undort.
3. Vannak azután a többé kevésbé értelmes, gondolkodó ateisták, avagy más vallásokkal szimpatizáló panteisták, egyéniségek, akik nem vetik meg a gondolatot. Nos az ő fejükbe a sátánizmus szóra pontosan az unatkozó "hülyegyerekek" képe ugrik be, vérmérséklettől függően, sajnálkozva, lenéző fintorral, esetleg lemondó legyintéssel reagálnak.

No persze lehet azt mondani, hogy kit érdekel. Csakhát felmerül a kérdés, hogy a lap megalkotója mit is akar. Ugye azért egy honlap nagyjából valamiféle önkifejezés. Valahogy megmutatom magam. Node mi van, ha az emberek nagyrésze félreért? Akkor valamit csak nem csinálok jól, nem?
Daubner doktornak van egy szerintem igen jó gondolata erről.
"Ha valakit meg akarok dicsérni, de az illető azt bántásnak veszi, akkor az egy bántás és nem dicséret. Ha pedig azzal probálok védekezni, hogy az illető nem értett meg, akkor azzal csak azt bizonyitom, hogy rosszul kommunikálok."
Egy dolog, hogy bemutatom magam, aztán ha tetszik valakinek jó, ha nem úgyis. Ha ENGEM látnak, ha RÓLAM alkotnak véleményt, akkor tényleg mondhatom, akinek tetszem jó, akinek nem, az meg nem érdekel. Csakhogy itt az emberek valami egész mást látnak.
Gyümölcséről ismerszik a fa, mondja a biblia. Van benne igazság. Nézz szét picit a fórumodon. Ha nem akarsz vak lenni, láthatod hogy kik a lelkes látogatóid. Zömmel a 2. kategória képviselői. Valóban ezt akarnád? Nem hinném, bár nem látok az agyadba, nem tudhatom a szándékaidat.
Akik ijesztőnek találják, talán meg se nézik. A gondolkodók elolvassák, megállapitják, hogy tényleg nem rossz, sok értékes gondolat van benne, de aztán ennyi. Nem irnak a fórumra, nem érdekli őket tovább a téma, mert nem akarnak "egy levegőt szivni" kettesekkel, mert hasonló gondolatokat szalonképes helyen is találnak, mert valahol meglátják benne azt, hogy "valami mégsem stimmel".
És tényleg nem. Bármennyire is tetszetős az elmélet, bármennyire is megszivlelendő tanácsok vannak benne, mégis le van az egész öntve valami "nemigazán szimpatikussal" valami taszitóval.
Én azt mondom kár érte. Érdemes pedig a filozofálgatásra, továbblépésre, átgondolásra.

No. Már megint igen hosszú voltam. De talán nem untatok annyira.