LaVey az örök dualizmust veszi alapul ("hanem a világot egyensúlyban tartó jelenségként definiálja." és még sok sok példa)
alárcsak más filozofiák és vallások. Tehát ez nem egyedüli jelenség. Minden vallás hozzátesz egy adag sajátosságot, attól különbözik a többitől. Tekintsük hát a sátánizmust is a nagy "miert?" kérdés keresésére inditott világfelfogások közé illeszkedő részének? Merthát onnan akar kitörni.

"Azért, mert a sátánizmus nemcsak filozófia, hanem vallás is, méghozzá a Balkéz Ösvényét követő vallás" ... "megadja azt a keretet, amire az embernek alaptermészeténél fogva szüksége van," persze mint bármelyik más vallás. Vallás realizálja a filozófiát, befogadhatóvá teszi azt a tömegek számára.

Dualizmus része felfogni azt, hogy (mint pl nálad is olvasható) jó és rossz örök egyensúlya. Innen logikus, hogyha jó történik Veled, valakivel rossz történik és forditva. Az hogy ki, hogy éli át ezen eseményeket, egyéni szoc.probléma. Ha veled rossz történik és te erre el akarod pusztitani, jelképesen feláldozni a rossz okozóját - tegyed. De ez a viselkedés valahol jellemképet is ad rólad, nem gondolod?

A teljes könyvet nem közölted, de alaposan átolvastam annak közölt tartalomjegyzékét.
Elpihas Lévi müveinek durván profanizált változatára emlékeztet, ismerős számok, lépések, melyeket egy Necronomicon nevu (fikcio nem fikcio?) konyben lattam utoljara.

Ez engedte "tollamra" a korábban leirt, "napjaink romantikája" kifejezést, lásd még Lovecraft, Poe, Blackwood, King és a tobbi igen nagyszerü iró könyveit.

"A lét az ige eszköze és kibontakozása, valamint tökéletessége a létnek. Ez a végső: beszélni annyi mint teremteni." Figyelj arra mit mondasz mert akárki vagy, szavaidnak hatalma van. És ugyebár: "Ha az embereknek számolniuk kellene a cselekedeteik következményeivel, kétszer is meggondolnák, mit tesznek."