Jöhet a kopipaste:

...igen, én is kérek egy adag (Gall)kakas tökepörköltet!!!!!!!

Szép volt fiúk, gratulálok az egész magyar válogatottnak!
Éljen CiglAIR, Dzunka és Táncojjlaci!!! Elvertük a békazabálókat!!!!!

Fishtax írta nekem a szünetben: ”kurva jok vagyunk”. Asszem ez a tömör elemzés pontosan fedi a valóságot! Ennyi elég is lenne, csak azok kedvéért bontom ki, akik nem látták az „országos sugárzású” Sport1-en. (Persze nem akarom én bántani a sportcsatornát, hiszen Ők legalább hajlandóak voltak foglalkozni a kosárlabdával. Régebben is.)
De most inkább ünnepeljünk, hiszen ezt az öreg kontinensen kevesen gondolták volna, mármint azt, hogy ennyire simán le tudjuk alázni az olimpiai ezüstérmest! Jó, ez már egy fiatalított csapat, de azért nem egy kategória a magyar válogatottal – mondták bizonyára sokan a mérkőzés előtt. Igazuk is volt, mi sokkal jobbak voltunk, ahogy egy barátom mondaná: „befűztük az oktatófilmet”
Persze, hogy elfogult vagyok, ilyen játék láttán!! :-)) És ha még hozzáteszem, hogy a fentebb emlegetett játékosok nem véletlenül voltak fentebb emlegetve. Igenigen, kedves barátaim, nemcsak a vitathatatlanul nagy tudású légióstengely (tudjuk: Isti-Kofi-Robi-Marci nagyjából a játék hasznossága szerint sorrendben) húzta a szekeret, én meg merem kockáztatni, hogy az elején felsorolt, HAZAI bajnokságban pattogtató spílerek voltak ma azok, akiktől ennyire sima lehetett!
A sorrend itt sem véletlen, ebben egyetértek spíker Mr. Gulyással (aki egyébként – a bírókkal holtversenyben – a leggyengébb láncszemnek bizonyult – már megint, mondhatni, Ő is hozta a formáját :-)) …de erről majd később.

Először is néhány keresetlen szóban folyamatában a meccsről:
Szörnyen kezdtünk, vagy inkább „színes csapattal” felálló franciák nyitottak olyan irammal, amit Dávidon, Gulyáson és Istin kívül a többieknek eléggé szokatlan volt, Kálmán egymás után adta el a labdákat és rontotta a dobásokat, Zalán is meg volt szeppenve, és a maradék három sem brillírozott (talán mégsem szoktak hozzá annyira egy ilyen erős kezdéshez). Ennek meg is lett az eredménye: az első 5 percben jó, ha egy duplát dobtunk (2-10, vagy valami hasonló). Szerencsére nem volt időm megijedni, leghamarabb Dávid (Lazán alapvonalas passzából) és Gulyás talált rá önmagára, és Isti is hintett gyorsan 2 trinyót (3 kísérletből) hamar egyenlítettünk (asszem, Kofi zsákolásával?). Ezután Lacika kezdte magát otthon érezni, és mint jó házigazdához illik, körbevezette a vendégeket a csarnokban, gyűrűtől gyűrűig. Láthattunk tőle labdaszerzést (faultolták), betörést (elesett, de fektében! beszórta) és bemutatta a védjegyét a „bicskamaxis” (felugrás-repülés a levegőben hátrafelé-lábak rossz k*** módjára szétdobva) triplát. A karmesteri pálcát ebben a negyedben már nem is engedte át, nálam 1-0 Kálmánnak.
Vargha Mátyás okosan elkezdte forgatni a csapatot, a 2. negyed elejére szinte az egész társaságot lecserélte. Ez is bejött, először Gery dobott egy triplát a sarokból a jv(!) átadásából. Komolyan, a kékek által elütött labda a sporin megpattant, Lazánhoz került, aki az üresen álló Fodornak passzolt. Mondjuk, talán ez volt az egyetlen IBM pont, amit nálam a bírók (asszem jugó-szlovén páros, de az biztos, hogy délvidékiek) szereztek. De erről szintén később…

Szval bejött Gery, majd a magas emberekkel a dolog, jöhetett a CziglAIR Báder centörpáros + Báne, a kezdőcsapatból csak Kálmi maradt! Meglepő, de mulatságos, mert a játék képe nem változott túl sokat, tartottuk a döntetlen körülit. Feltűnt (naná!) Dzunics jó és kemény védekezése, és arra a következtetésre jutottam, hogy itt nem fog brillírozni, de rá kellett jönnöm, hogy bizony csak fel kellet vennie neki is azt a bizonyos ritmust! Eltelt kb. 3 perc és már nem is lehetett tartani!!! Ebben az időszakban úgy nézett ki a játék, hogy Lacika (akit nehezen tudok ezután a „melák” jelzővel illetni) hátul megszerzi a lasztit, vagy lepattanóból, esetleg lazán kiossza a téli fejfedőket a fél francia csapatnak, vagy egyszerűen ELPÖCKÖLI az ámuló fekete srác elől a bogyót. Gyorsan indulunk, Dzunka betör, bedobja a ziccert, és általában a büntit is utánna!!! Szó szerint, minden meghiúsult francia támadás CziglAIR kezeiben hull hamvába, egyszerűen félelmetes volt ahogy akart, ilyen jól még nem láttam játszani! Szép volt Laci!!! Ebben az időszakban kb. 10 volt közte.
Kálmán közben leül (elfáradt, vajon mé'? :-))), és szépen lassan jönnek vissza a légiósaink. Ekkor a szurkerek már a „20-20-20”-at kiabálhatták, a franciák teljesen szétestek, sorozatban tudtuk kidolgozni a ziccereket.
Aztán persze jött a hullámvölgy, és a „kedves” játékvezetők! Hát gyerekek, ezen a fórumon is szidjuk a hazai sípmestereket, amikor egy válogatott EB selejtező meccsre ilyen párost képesek csak küldeni. Már az elején is gondot okozott nekik, annak a megállapítása, hogy kiről is ment ki a labda, érdekes módon csak a mi kárunkra tévedtek. Mondjuk ezt a néhány esetet leszámítva nagyjából OK volt a bíráskodás. Hanem amikor elléptünk 20-al, a gall négerek – minden mindegy alapon – átálltak egy igazi, vagy mégigazibb „szerbes” védekezésre, de olyan szinten, hogy a félpályán sem nagyon tudtuk áthozni a lasztit, a madárcsontú Gulyásnak meg esélye sem volt a tábla alatt a 2-3 Lenox Louise-al szemben. Jó, mondhatná bárki, akkor majd szépen bedobáljuk a büntetőket. Büntetők azonban nem voltak, mert a sípok némák maradtak (volt ezzel szemben lépéshiba Robinál – höhö, próbálja valaki nem ellépni, amikor 3-an 4 felől esnek a nyakába). OK, vágom, engedik a kemény játékot – mondom én naivan. Erre befújnak Istinek, majd Lazánnak olyan ütközéseket a betörő játékossal szemben, amiből 12 egy tucat. Már csak kínomban röhögtem!
Egy valamivel nem számoltak csak, ezt az „egy valamit” pedig Kálmán Lászlónak ejtik! Egyszerűen nem lehetett tartani (most éppen Őt :-)))). A sporik persze megtartották azt a „jó” szokásukat, hogy átlagban minden 3. faultot fújták meg a franciáknak. Ezzel csak azt érték el Lacikánál, hogy addigra odaért a gyűrűhöz és dobás közben kapta meg azt a bizonyos megrendítő ütést (ezt azé’ már muszáLY volt befúni - és bedobni is :-))) Ha pedig végképp nem lehetett beszaladni a majomkenyérfák (bocs, nem ÚGY értettem, eccerűen nem jutott őshonosabb afrikai fajta az eszembe) árnyékában, akkor jöhetett a tripla kilencrőő!!!!!
Csak, hogy érzékeltessem: a franciák irányítóját Kornél már ismerte, azt mondta róla a meccs előtt, hogy „sok bajunk lesz ezzel a sráccal, annyira meganagyongyors” Nomármost, Lacikát ebben az időszakban Ő fogta, mondjuk nem sokáig, gyorsan lecserélte róla a francia mester :-)))

Egyébként igazságtalan lennék, ha csak erről a három emberről szólnék, hiszen a többiek is bőven kivették a részüket ebből a csodálatos diadalból.

Kornél megbízhatóan játszott, fontos kosarakat dobott, és akkora prakkerei voltak, hogy a francia gyarmatokról érkezett, szerény súlypontemelkedéssel bíró sráccal azóta 3 pissszhológus beszélget váltott műszakban, hogy fel tudja dolgozni ezt a traumát.

Isti, és az Ő mindig jókor érkező triplái. A nehéz pillanatokban biztos lehetett benne a mezei szurker, hogy Ő jön és bevágja... ...vagy betör és bevágja. Így is történt, ha elindult, nem nagyon volt ellenszer.

Robi is derekasan küzdött, de nem jött össze neki minden. Mondjuk talán ez összefügg azzal a ténnyel, hogy Mari néni igencsak megörült volna annak a cirka 1,2 mázsa, annyira felaprított tűzifának, ahogy Ő érezhette magát, a büntetlenül verekedő benga öklözők között.

Marcinak nem volt akkora tekintélye, mint a régebben súlyproblémákkal küszködő, de mára ezt nagyrészt izommá átalakító Gulyásnak, talán Ő egy kicsit szürkébb volt, bár ha el tudott szakadni a pitbulljától, akkor kegyetlenül bezúzta. Tetszett a besarkazott ziccere is.

Lazán is kivette derekasan a részét a védekezésből, a rutinja sokszor segített. Támadásban is, a gyűrűre ugyan nemigen nézett, de az irányítói feladatokat jól ellátta.

A közönség jó hangulatot teremtett, a kórusok simán lejöttek a TV-n keresztül is, srácok, jól szurkoltatok!!!

...hát, nagyjából mára ennyi, elnézést, de nem jut más az eszembe, esetleg még annyi:
SZÉP VOLT FIÚK! SZÉP VOLT FIÚK! SZÉP VOLT FIÚK!!!!!!!