Egy klasszikus kérdést feszegetsz, az állatok altruizmusát. Engem a mai napig -nem viccelek- az, amit Richard Dawkins (csak, hogy végre én is írjak forrást:)) írt a hangyákról az önző gén című művében.
Nagyon tömören: Mint köztudott:))) a hangyakirálynő és a dolgozók egymás közeli rokonai, lazán szülő-gyermeki viszonynak lehet nevezni... Az elképesztő az, hogy még ennél is erősebb!!! Közös génjeik aránya, több mint 50%!!!
Vagy 66, vagy 75%, már vagy 5 éve olvastam. Ez azzal van összefüggésbe, hogy a királynő egyetlen egyszer párosodik és azokból a spermákból él egyész életében.

Vajon -teszem fel a költői kérdést- mért van az, hogy épp a hangyáknál van az, hogy az egyed feladja még a saját szaporodás lehetőségét egy másik egyed kedvéért? Hát ezért.

Az altruizmus egyáltalán nem szól se a csoportelmélet, se az egyedelmélet mellett. Az önző gén mellett szól.

Elnézést, hogy nem tudom jobban részletezni, most neki állok rajta gondolkodni, hogy is volt ez pontosan a királynővel, meg a testvér/lányaival, de remélem azért vmi átjött, hogy mit is akarok mondani az állatok erkölcsével kapcsolatban:

Hogy nincs:)

Az emberi erkölcs szvsz olyan társadalmi törvények utólagos megszentelése Isten nevével. Olyan törvényeké, amelyek nélkül mellesleg társadalom nem is létezhet. Ezért szükségesek, de ne keverjük bele Isten nevét: Isten nevét hiába ne vegyük.