Sziasztok

Felhozom, mert nagyon tetszik a téma

Gyerekként 9 éves fejjel felneveltem a húgomat ,teljesen átlagos család voltunk ahol hogy minden meglegyen a szüleim teljesen elmerültek a melóban, rám maradt a kishúgom Reggel ovi vittem ,délután hazahoztam ,hétvégén elhúztunk otthonrol,apukám épp esti egyetemre járt és úgy két gyerek mellett a csend az nem igazán elképzelhető.
Ezek után tudtam mi vár rám ,elképzelni se tudtam volna, hogy ne szüljem meg ŐT. Segítségre nem számíthatok ,szüleim anyagilag segítenek, de vigyázni ma se érnek rá az anyósom pedig csak 3000 kmre lakik.
Viszont tényleg fel kellett adnom rengeteg gyerekkori álmomat, otthon vagyok vele. Az államnak nem szültem volna meg az én gyerekemet ne nevelje az állam.
A legnagyobb ajándékként élem meg és nap, mint nap elcsodálkozok hogy ezt a csodát mi hoztuk létre ,most második csodán dolgozunk .Remélem 30 év múlva is ez lesz a véleményem ,ettől viszont eltudom fogadni hogy más másképpen gondolkozik.

Lujzi