képzeld el, hogy van egy barátod, netes, de olyan igazi, életre szóló. aztán rájössz, hogy két évből az utolsó másfélben rezzenéstelenül a szemedbe hazudott, miközben a barátai téged tartanak hazugnak, szemétnek, árulónak, nullának. de már nem válaszol a levelekre, sms-re, semmire sem reagál. csak főlök a saját dühös keserűségemben.
ilyenkor szokta azt mondani, hogy túl komolyan veszek mindent. igaz. szeretni csak komolyan tudok.
ha meg játszunk, játszhatnánk azt is, hogy jóban vagyunk, őszinték, renddesek, gerincesek.