Mindenki magából indul ki, ezért elsőnek elmondom, hogy én hogyan "jöttem rá".

Mint a legtöbbünk, én is sokat keresgéltem. Mindenféle összehasonlítgatás és mérlegelés után, egy reinkarnáción alapuló, viszonylag nyitott rendszer mellett maradtam. Egy napon egyik népszerű chaten beszélgettem egy emberrel, akivel hagyon hasonló nézeteink voltak, ámde volt két lényeges különbség. Ő azt vallotta, hogy a cél a "tökéletes" állapot elérésével a visszatérés, beleolvadás a nagy egészbe Vele szemben én azt, hogy a cél egy egyéni kiteljesedés, hogy a bennünk megnyilvánuló istenrészekből önálló és egyenrangú istenekké váljunk. A másik kérdés, hogy miért a megnyilvánulás (teremtés)? Akkori véleményem szerint azért, istennek társai legyenek, szerinte isten azt akarja, hogy minden legyen.
Ezen elvitázgattunk kicsit, aztán közös nevezőre nem jutván elköszöntünk.
De a mondatai szeget ütöttek a fejemben és nem hagytak nyugodni. Sokat töprengtem a dolgon és végül oda jutottam, hogy fel kell adjam eddigi elképezléseim egy részét és az illető katalizátormondatai által gerjesztett "tökéletesebb" és teljesebb világképet rakni a helyére.
Ma úgy gondolom, hogy megnyilvánulás lényege tényleg az, hogy minden legyen. Nincsenek önálló kis egységek, csak a nagy egész van, ami mind isten.
A biblia szavai szerint: Vagyok aki Van.

És most a sok miért-re válaszolnék a magam tapasztalata alapján. Azidő alatt mig megtörtént benne a szemléletváltás, nagyon sok nehéz órát éltem meg. Nagyon nehéz volt feladni önálló egységként való létemet, a nagy egész kedvéért. Ma már értem, hogy mindkettő megtartható, de ezt nem láttam át mindég.
Úgy gondolom minden ember valahol igy van ezzel. A maga által választott és elképzelt helyét a világban semmiképp nem szeretné elhagyni. Márpedig, ha nem nekem, hanem történetesen a másiknak lenne igaza, akkor ez a lépés elkerülhetetlen.
Inkább körömszakadtáig ragaszkodik mindenki a saját hitéhez, mégha ellentmondásokkal és fél mondattal cáfolható "igazságokkal" teli is.