nincs kinek megbocsássak.
amúgy olyan szinten tudok megbocsátani, hogy észre se vette már régen, amikor nem volt igaza. én meg hagytam. mégis nála telt be a pohár, talán mert semmiért nem kellett megküzdenie. de az akkor már idomítás lett volna, nem barátság. igaz, ez se barátság, sőt még sokkal szomorúbb vagyok.
pórázra, hülye pasik!
ilyenkor felfordul a gyomrom magamtól, de összesen 2 (értsd: kettő) ember volt az életemben, akivel nem kellett csatáznom. legyek férfigyűlölő?