Na akkó énis
Gallup korrekt beszámolójához csak csatlakozni tudok, de egy-két dolgot kiegészítésképpen azért beírok.
Az első körben megilletődöttnek, kicsit ijedtnek tűnt a zkr. Viszonylag halkan kezdtek, szerintem túlságosan is. Valószínűleg nyomta őket a feszültség a DVD miatt. Perry és főleg Jason két-három elég erős málnát produkált. Robert és főleg Roger felől szikráztak is a lézernézések hátrafelé, de Simon ismét jó arcnak bizonyult: folyamatosan segített - súgott- a két kollégának a breakeknél, a komolyabb váltásoknál. Az észrevételeimben Kelemen főpap is megerősített, hogy a zkr.-nak is ugyanez volt a véleménye utólag visszanézve az első napi felvételeket. Szerinte a DVD-n a második napi felvételek fognak dominálni.
A Disintegration-től aztán minden rendbejött, erőrekapott a zenekar. A Britannia Row-s taktika ismét jónak bizonyult, a hangerőt folyamatosan tolták számról számra. Abszolut pontosság, magabiztosság, profizmus ami lejött a színpadról innentől kezdve. A látvány, a hang meg a fény, meg a projektoros cuccok vérprofik voltak, de ezt már leírta a Gallup. Számomra a Bloodflowers leggyengébb láncszemének a Loudest tűnik, érdekes, hogy habár lehet, hogy szubjektív, de a közönség nagy részén valami hasonlót vettem észre.
A ráadásban a kissben Robert valami hatalmasat, félelmeteset csűrt. Az If elejét - és az egészet pedig illene már megtanulnia a Jasonnek... A hangerőről annyit, hogy sokat próbált füleim ellenére már nálam is a fizikai rosszullét határai kezdtek el jelentkezni. ( Csak zárójelben teszem hozzá, hogy egy emberke többször elment előttem fejhallgatóval a fején és Db mérővel a kezében )
A szekondenkórnál én nem vettem, hogy pléjforér esedezik a nagyérdemű, de ettől függetlenül jólesett. A Forest, igaz Robert tekerhetett volna egy akkorát mint a Kisstadionban '89-ben, zseniális volt, főleg a vége. A mindannyiunk számára ismerős széttekertzengetősszéteffektezett befejezést Simon megfejelte egy szolidabb (nemnirvanás) gitárzúzással. A másfélmillás Gibson Thunderbird-öt levágta a sztédzsre és 1-2 húrt (Dollyrollos megfogalmazással élve sic!) elpattintott. Sajna -habár a főpap invitált még némi extrákra- 01 CET magasságában elindultunk Szegedre, mert szólított a kötelesség egy aznap esti Nyers koncert személyében.