Ehhez abból kell kiindulni, hogy az ember elfogadja a reinkarnációt. A sátánizmus nem fogadja el a reinkarnációt. Nem utasítja el, de semmiképp sem épít rá.

Itt és most -- ez az elv.

--

"Gondoljunk csak bele, ha egy élet van, ami a halállal véget ér, akkor valamikor kezdete is kellett, hogy legyen. Amennyiben volt kezdete, akkor azelőtt a pont előtt én ilyen formában gyakorlatilag nem léteztem. Mégis akkor hogy lettem Én? A véletlent gondolom kizárhatjuk. Ha én akartam, akkor léteznem kellett előtte is, hogy tudjam akarni, ergo van reinkarnáció. Ha nem én akartam én lenni, akkor valószínűleg Isten teremtett. Gondolom ezt is kizárhatjuk. Mi maradt?"

Már miért zárhatnánk ki a véletlent? Miért zárhatnánk ki istent (akit itt nyilván úgy kell érteni, hogy egy olyan entitás, aki rendelkezik fölöttünk, ám mi csupán alantasai vagyunk, nem vagyunk egyenlők vele)? Túlságosan nagyvonalúan zársz ki dolgokat, nem gondolod?

A világegyetem bazinagy. Kavarog benne a sok energia, mindenféle formákba rendeződik. Épp az agyrepesztően nagy mérete miatt (térben és időben egyaránt) teljességgel elképzelhető, hogy a bármiféle külső/felső törvény nélkül kavargó energia olyanná sűrűsödhet, ahol az ego létrejöhet. Egyszer. Vagy csak kétszer. Vagy hatszázhatvanhatszor. Vagy végtelenszer. Bármelyik lehetséges.

Hogy mi maradt? A személyes hit. Ez semmi -- és minden egyszerre.