Egy ideje nem olvasgattam a topicot, most is csak a legutóbbi 50-et. Egy-két hozzászólás a felmerült témákhoz:
Szó volt ugye arról, hogy mi az, ami fix. Jobb esetben az én-tudat a mostban fix. Rossz esetben nem árt gondolkodni, hogy mit baszunk el :) Tulajdonképpen ezt a fix pontot hívom egonak.
A reinkarnációról: az itt és most abszolút nem tűnik el, és nem is arról van szó, hogy most semmim sincs, de majd király leszek. Inkább ötvöződik a két oldal. Most én vagyok, mindig is én leszek, viszont az én folyamatosan fejlődik is, folyamatosan egyre közelebb kerülök hozzá. Ebben a fejlődésben éppoly állomás pl a halál, mint az, ahogy most leütök egy billentyűt. Olyan pedig csak relatív létezik, hogy az ego beteljesedése. Mert beteljesedhet valamihez képest, de aztán rájön, hogy utána is lehet tovább tökéletesedni, mert mindig van egy tökéletesebb, ahogy mindig volt is.
Gondoljunk csak bele, ha egy élet van, ami a halállal véget ér, akkor valamikor kezdete is kellett, hogy legyen. Amennyiben volt kezdete, akkor azelőtt a pont előtt én ilyen formában gyakorlatilag nem léteztem. Mégis akkor hogy lettem Én? A véletlent gondolom kizárhatjuk. Ha én akartam, akkor léteznem kellett előtte is, hogy tudjam akarni, ergo van reinkarnáció. Ha nem én akartam én lenni, akkor valószínűleg Isten teremtett. Gondolom ezt is kizárhatjuk. Mi maradt?