Az ember egoja az, ahogy amivel a mindennapokban azonositjuk magunkat. A lelke, Egoja, az isteni szikra, az ritkán, de mégis észlelhetö.. Ez a lélek szolal meg nehéz helyzetben, segitséget ad, csak nagyon ritkán halljuk meg csendes figyelmeztetését.. Innen van a lelkiismeret, és ki ne találkozott volna némely cselekede során csendes zsörtölödésével.. Az ego a halállal elenyészik, a lélek viszont mindenre emlékszik. Elözö életekre, helyes és helytelen cselekedetekre... És ez a tisztánlátás határozza meg a következö ujjászületést. Nem annyira a jo és rossz minösités, hanem a vonzodások, és taszitások... Ha én ebben az életemben tönkretettem valakinek az életét, az illetö erös késztetést érez, hogy az enyémet tönkretegye, és valamikor egyszer igy is lesz..

Ezért a buddhisták arra törekednek, hogy minnél kevesebb kötelékkel kössék magukat a léthez.. Ez koránsem azt jelenti, hogy ülnek a hegytetön, és zsolozmáznak.. Szerintem azt jelenti, hogy sokkal tudatosabban élik meg a történéseket. Ha mindig tudatában vagy annak az egyszerü ténynek, hogy minden egyes pofont visszakapsz, ügyelsz rá, hogy ne nagyon osztogasd.. Ezt egyébként Jézus is hirdette, nem tul eredményesen..?

Kétségkivül vannak ennek a hozzáállásnak hátrányai. Az ember kevésbé motivált, kevesebbel beéri, kivülállo lessz.. Egy jo buddhista nagyon jol ismeri magát, és a lehetöségeit..

Viszont elönyei is vannak: a buddhisták lazák, vidámak, és szeretetre méltok... Meg lehet bennük bizni, soha sem döfnek hátba.. Miven hiányzik belölük a görcsös vagyonszerzési vágy, sokkal kevésbé gyüröttek az idegeik, bárhol jol tudják érezni magukat..

Na ez egy kicsit azért idealisztikus, de csak egy kicsit..