Szintén Oldadore gyűjtése nyomán:

Criticai Lapok 97/6-7. szám 23-24. oldal

AMORE „OLASZBAN”
Vajda Katalin: Anconai szerelmesek
Radnóti Színház

...
A látványosan mulatságos megoldások ellenére (amelyek közé Szlávik István díszlettervezõ a hetvenes évek elejét jellemzõ rekvizítum gyanánt egy valódi kanárisárga kis Fiatot is beilleszt a háttérbe), a legnagyobb gyönyörûséget a színészek felszabadult, dalos mókázása szerzi. A látszat sokszor csalóka: könnyen leírjuk valakirõl, hogy „élvezettel lubickol” a szerepében, miközben az illetõ görcsösen és gátlásos kétkedéssel gyötörte ki magából a figurát a próbák folyamán – ám az a legnagyobb mûvészet, ha az erõfeszítés a színész titka marad… Talán most nem tévedés, hogy a társulat élvezi a játékot, s örömmel elhiszem Szervét Tibor huncut mosolyának, jól érzi magát ebben az új szerepkörben és színházban. Számomra az õ neccpólós, õszülõre festett halántékú, de még fiatalosan fickós apafigurája, jó kedélyû életszeretete jelentette a legkellemesebb meglepetést.
Ha a társulat bírná a strapát, ezt a produkciót - amelyet egy közönséges este is bravózva ünnepelt a közönség – nyáron is játszani kellene.

Magyar Judit Katalin