Mndent el lehet adni, az egész világ eladó....
Mo-n zenében meg pláne a kínálat mozgatja a keresletet. Persze a kapitalizmusban nem így kéne lennie, de nálunk ez van. Gondoljatok bele. Felröppen a hír a 120. pléjbeckelő zenekarról, válogatott fiúk és lányok. Az emberek nagy része azért veszi meg, mert a csapból is folyó dallamok a végén már megtetszenek nekik:)) A célközönség a 14-19 éves korosztály. És működik a képlet. Na ja, nem gondolkodnak, hisz ezek a szövegek nem gondolkodtatóak.

S fordítva mért nem? A tehetséges és valóban élő zenét játszó zenekarok szabadidejükben játszanak, saját felszereléssel, s talán még klippet is készítenek saját pénzből. Ritka az, hogy életben maradnak.

S most elmesélném, hogy amikor "divat" volt a cure, meg a mode (anno 12-10 éve), bizony el lehetett adni. Nem azért, mert depisebbek voltak az akkori fiatalok, vagy fogékonyabbak, vagy okosabbak, vagy jobban tudtak angolul... de nem ám. Csak mert volt reklám mögötte, a mjúzik tévén is sokat láttuk. Manapság nincs, hogy miért, az Kovács Robi tudja. Ha jól rémlik, ő már nem a pézért csinálja...

-Zseti--