Vagy: állíthatjuk-e azt, hogy a Sorstalanság egy kifejezetten posztmodern regény?

Van benne dekonstrukció? Van. Végletekig legyalult történés-sor, lineáris, kronologikus elbeszélésmód.

Csak az van benne, ami akkor K. I. tudatában megjelent. Nincsenek beható utalások más szereplők megfontolásáira, tudattartalmaira, egyáltalán alig vannak húsvér más szereplők. Jav.: nincsenek más szereplők.

Ellentétben tehát a XIX. századi romantikus irányzattal és annak később vadhajtásaival, K. I. nem egy úgynevezett mindenttudó elbeszélő, aki több szereplője elméjében bóklászik - sőt, egy semmit sem tudó elbeszélő. Akivel megtörténik a sors, elenyésző hatása van a történésekre.

Akkor miért Sorstalanság a regény címe?