Velencében egy vak koldus kéreget egy táblával a nyakában amin a szöveg a következő:

"Segítsetek szegény vak koldusnak!"

Odamegy hozzá egy ember, és megkéri a koldust, hogy írhasson egy másik mondatot a táblájára.
Megegyeznek, ha nem válik be az új mondat a férfi ad a koldusnak egy bizonyos összeget egy hét elteltével, a mondatot pedig visszajavítják.
Következő héten a koldus hálálkodva könyörög a férfinek, hogy legalább mondja meg mi volt az a mondat, aminek a segítségével ilyen sok adományra tett szert.
A válasz:

"Jön a tavasz, de én nem láthatom."

Szóval, nem mindegy mit, hogyan mondunk...:-)