"A külföldi munkavállalás szabadságánál ne felejtsük el a szakképzettségek "konvertálhatóságát" és az esetleges célországbeli munkanélküliség miatt elsőbbséget élvező ottani munkavállalókat."

Tévedsz, a célországbeli "helyi" munkavállaló nem élvez előnyt egy másik EU-tagországból érkező ,az adott munkakört betölteni képes munkaválallóval szemben. Éppen ez az EU filozófia lényege: meggátolni, hogy az egyes tagországok protekcionista módon lépjenek fel egymással szemben, megteremtve ezzel egy egységes belső piacot, és ez az áru és a munkaerőpiacra is érvényes. Protekcionizmus csak kifelé lehetséges (mint most pl. velünk szemben)
A szakképesítés elfogadása pedig a munkáltatón múlik elsősorban.

Ami korlátozó tényező az EU-n belül jelenleg is, az nem ez, hanem az egyes tagországok azon joga, hogy a minimálbért maguk szabják meg. Ez több országban nem egy (magyarországon szokásos) flat-rate minimálbér, hanem un "ágazati minimálbér"-t jelent, tehát Pl. Németországban egy villanyszerelő minimálbére 2000EUR, de a takarítónőé csak 1100.(Tariflohn).(Nem pedig mindenkinek 50.000, mint nálunk). Ez a minimálbér kötelető bármely belföldi, és más EU tagállamból érkező munkaválallóra nézve is. Hiába válallná el tehát egy spanyol vagy görög (vagy magyar a derogáció lejárta után) az adott munkát a helyi minimálbér feléért is, ezt nem teheti meg. Azért valamennyi mozgástér adódik, mivel a valós vérek 10-50%-al az ágazati minimálbér fölött vannak, a kérdés csak az, hogy ez a bérelőny elehgendő-e a nyelvi, mentalitásbeli hátrányok ledolgozására?

A valóségban a probláma megoldására két bevált módszer is van:
1. a villanyszerelőt a munkáltató takarítőnőnek jelenti be. (gyakori megoldás)
2. A munkavállaló nem alkalmazottként, hanem alválalkozóként dolgozik. Alapít egy egyszemélyes Bt.-t otthon, majd ez a cég szerződik a munka elvégzésére ("takarítási szolgáltatás") a munkaadó céggel. Ekkor csak otthoni minimálbért kell fizetnie magának, és máris sokkal versenyképesebb mint a "helyi" munkaerő.

A fentieket 3 éves Németországi tapasztalataimra (93-97) alapozom, ahol volt alkalmam jónéhány EU munkaválallóval találkozni (Olasz ,Angol, Portugál) (építőipar).

Egyébiránt az egyéni munkavállalókon kívül - és véleményem szerint ez lényegesebb - hatalmas lehetőségek tárulnak fel a magyar cégek számára, akik alvállalkozóként vállalhatnak munkákat EU országokban, ahol a derogáció lejártával saját ,hazai munkaválallóikat is alkamlazhatják (Ennek klasszikus terepe az építőipar, és minden olyan iparág ,ahol projekt-jellegű munkák vannak).

Összefoglalva a munkaválallás igenis sokkal, de sokkal egyszerűbb lesz, alanyi jogon válalhatsz munkát (nem kell munkaválallói engedélyért kuncsorognod,stb), mint bármely EU-n kívüli országból.

Bérkülönbségek minden olyan nagyobb gazdasági térdségben jelentkeznek, melynek egységes a munkaerőpiaca. Az USA-ban (280 mio lakos) a Californiai bérek minimum a kétszeresei pl. a Minnesotai-aknak. Ez a minimálbérre is érvényes. De mivel a munkaerő áramlását korlátozni egyetlen szövetségi álalmnak sincs módjában, így az áramlik is rendesen, ami az USA-t igen jelentős versenyelőnyhöz juttatja kisebb, zárt munkaerőpiacú országokhoz képest (Pl. Japán)

Az EU egyik legnagyobb handicap-ja éppen az ,hogy bár a lehetőség adott, a munkaerő mégsem áramlík úgy ahogy várnánk, elsorban a nyelvi és a jelentős életstílusbeli különbségek miatt (egy dél-olasz, aki nem tudja mi az a tél ,nehezen szokik hozzá Finnországhoz).

Biztos lehetsz benne, hogy az EU mindent meg fog tenni a még meglévő bürokratikus korlátok lebontása, és az egyes helyi "piacvédő" próbálkozások eliminálása érdekében.

Ilyen értelemben a bővítés haszonélvezői az alacsonyabb bérű országok munkaválalói (új munkalehetőségek tárulnak föl),és a gazdagabb országok munkaadói (csökkennek a munkaerőköltségei) lesznek. Vesztesei pedig a gazdagabb országok munkaválallói, akiknek konkurenciát jelent majd a beáramló olcsó(bb) emberanyag.