És hogy az ősznél maradjunk:

Békák ősze

Vénül a nyár, hideg vérű anya,
A gyr rovarállomány satnyul.
Ülünk a mocsáron, kilátástalanul
kuruttyolva.

A reggelek álmosan széfolynak.
A nap járása lassul
A ritkás nádban. A legyek elhulltak.
A láp szikkad.

Dér csípkedi le a pókokat. Máshol
Cuppoghat most a bőség
Szelleme. Népünk ritkul,
nyomorultul.

(Ez onnan jutott eszembe, hogy nálunk még mindig csörtetnek a békák az avarban, pedig kaja már nuku. A macskák viszont imádják őket. Mármint a békákat)