a Bárányok a ködben-nel keverted... ami viszont nagyon emlékeztet Karinthy Frigyes egy versére, úgyhogy most inkább azt kopipésztelem ide:

KARINTHY FRIGYES: NAPLÓMBÓL

1909. szept. 1.

Tetőről már esővíz folydogál,
Egy szürke négyszög: ez a messzeség.
Fölötte álmos, ólmos, nedves ég,
Csatorna csője csurgó vízben áll.

Az emeleten vén cseléd dalol
Lent vasalószag, száradó ruhák –
Ma kezdődnek a gyárak, iskolák.
Sötét kapukban siró verkli szól.

Távol vizekre köd ereszkedék
S tompán merednek a mezők felett
Levágott törzsek, nedves, barna dongák:

Most vége. Ez volt, ez lett volna még
Végső esélyem. Elvégeztetett.
És most Uram, bocsásd el a Te szolgád.