Na, megpróbáltam valami ideillőt írni:

Majd ha a sápadt penész repedt álmai
Virágoznak szerteszét a földön,
Majd ha a hajnal kopasz jajszavára
Sötét fénnyel szabadul a börtön,
Majd ha fátyolsűrű álmainkat
Haldokolva szántja fel a holdfény,
És ha acélkarmú indiánok
A Szépért sírva utaznak a kordén,
Ha kristályhangú prófétáink
Jósolják az el nem jövő Tavaszt,
És majd álomittas unokáink
Mámorosan meghúzzák a ravaszt,
Ha a déli harang helyén egyszer
Papírtankok zeneszava zeng,
S az égbolt bíbor koronája
A koszos földhöz dörgölőzve leng,
És a többi bolygó mosolyogva nézi,
Miként lángol fagyos jégcsapteste,
És a zúzmarás fehérségbe
Kávézaccot permetez az este,

S ha hamvas Földünk fogja őket
Vendégségbe hívni,
Akkor fogok még egy ilyen
Hülyeséget írni!

Ö.P.

...bár ez lehet, hogy inkább abszurd, nem pedig absztrakt. De nembaj.