Vizsgáljuk meg a kérdést, kinek mi tetszik.

Tizenhat éves vagy, de a világnak azt hazudod, tizenhét.

Egy reggel apádat elveszik. Előző este összegyűlik a család. Apádat felkészítik arra, hogy mi legyen a hátizsákjában.

Aztán apádat elviszik, illetve elmegy, önként.

Tizenhétnek hazudott életeddel valaminő biztonságérzettel tölt el, hogy Csepelen a Shell-gyárban dolgozhatsz, igazolványod van, hadiüzem.

Egyszer utazol Csepelre, de a buszról leszednek a rendőrök. Aztán jönnek a csendőrök. És hipp-hopp, rövidesen Auschwitzban találod magad, ahol az első nap után megtudod, mire szolgálnak azok a kémények.

Mindeközben nem felejtesz megemlékezni arról, milyen tiszteletreméltó az a precizitás, ami alapján működik ott minden. Csak az az orrfacsaró bűz...