Én meg arra emlékszem, hogy akkori kolléganőim egyikének megérte a korábbi munkáltatóját perelni huszanakárhányezer forintnyi utazási költségtérítés miatt. Perköltsége ui. lényegében semmi sem volt, mert akárhány sztárügyvéd sem tudta volna az ellenoldalon igazolni, hogy azt a pénzt, amit nem fizettek ki, kifizették; neki pedig még egy ügyvédbojtár sem kellett ahhoz, hogy a ki nem fizetettséget állítani tudja.
Egy EU gyakorlat szerinti - vagy hívhatjuk, ahogy tetszik - mértékű illeték mellett viszont valószínűleg a maradékért nem kezd bele annak a pénznek a perlésébe, ami neki egyrészt járt, másrészt pedig ami a családi kasszában neki számított, még ha másnak zsebpénz is.

Bár az igaz, hogy a szociális érzékenység már nyolc éve is menő volt.