Érdekes topic, érdekes vélemények...

/me:
huszasévek végén, egy gyermekem van, 14 hónapos lesz, időnként úgy hívom Őt, hogy Életem Legjobb Döntése :) [mármint ebben mindig biztos vagyok, hogy Ő életem legjobb döntése, csak néha más néven szólítom :)]

Azt hiszem, ha belegondolok mindig is akartam gyereket, bár úgy 25éves koromig nem különösebben foglalkoztatott a kérdés. Az megfogalmazódott akkorra, hogy _ha egyszer teherbe esnék akkor már nem éreznék magamban erkölcsi alapot egy abortuszra, mert mind fizikailag, mind érzelmileg és anyagila érettnek nyílvánítottam magam a gyermekvállalásra. De ez még messze volt a döntéstől, nem is időben, inkább gondolkodásban.

Aztán egy reggel arra ébredsz, hoyg MOST, hogy minden gondolatod a baba körül forog, hoyg minden nő pocakos az utcán, minden butikban rugdalózó-arzenál van, és a cigarettád se esik már olyan jól...
Szerencsémn volt, nagyon, mert ebben a pillanatban mellettem volt/van az a férfi aki támogatta döntésemet. És innen már hálistennek ment minden mint a karikacsapás :)

Anyagilag: albérlet, de ez nem bánt, az jut eszembe róla, hogy nyugateurópában generációk élik le az életüket bérlakásban, lehet, hogy énis ilyen leszek. Mondjuk a GYEDem pont elég a bérleti díjra :) Minden eygébben is máról-holnapra élünk, nem ritkán szülői segítséggel, de ez sem riaszt, tudom, ha kell megoldjuk, mindig mindent meg tudunk oldani ketten. És EZ az ami biztonságot ad.
Egyébként annyira sokba nem kerül a gyerek, jó egy tökéletes autósülés majd' 60E HUF, hogy szélsőséges példát említsek, a babaruhák is súlyos 5ezresek, de rengeteg költség ami régen hétköznapi volt eltünik, így nem költök magamnak kosztumökre, tűsarkú cipőkre és bulizásra is jóvbal kevesebbet.

Szabadságom valóban korlátozottabb, ez nekem nem tagadom áldozat de jó áldozat, cserébe ragyogó mosollyal ébreszt kicsilányom minden reggel. Valamit valamiért.

Ez az ÉN döntésem, de szerintem senkinek nincs joga senkit elítélni, ha Ő a saját életében a saját értékrendje szerint MÁS döntést hoz.

d.