Aprila, Érzékeny, köszönöm. Sejtettem, hogy az embereket vitára készteti ez a téma, de mint minden másban, el kellene fogadni a mások véleményét is, nem? Furcsálltam amúgy, amikor ebbe a topikba "betévedtem", a közepe táján, a gyermektelenség témája kapcsán hirtelen azok írtak több-kevesebb indulattal, akik nagyon is anyák, vagy nagyon szeretnének gyermeket. (Aprila, remélem, sikerül.) Engem az bosszantott fel, hogy egyből elítélnek, lehurrognak, ha kijelentem, nem szeretnénk gyereket. De én soha nem mondtam senkinek, hogy jaj, ne szüljél, mert... Az az ő döntése.

Nekem a legfőbb indokom, ha bárkit is érdekel, hogy tudom, nem csinálnám tökéletesen, tisztában vagyok a saját korlátaimmal (a megélhetés korlátairól most ne is beszéljünk, lakáshiány stb.). Eléggé ideges alkat vagyok (lásd korábbi kirohanás), nem szeretném a gyermek életét ezzel tönkretenni, de a magamét sem. A másét szívesen elbabusgatom, ha kell - más kérdés, hogy a hozzáértésem nulla -, most pl. medvét kötök a barátnőm kisbabájának, de nem szeretnék egy ekkora felelősséget felvállalni. Sem a társadalmi nyomás, sem a szüleim óhaja, sem senki véleménye miatt. Nem vetek meg senkit azért, mert szülő, sőt. De ne tegyék kötelezővé, csak azért _mert_.