Mamy76, hidd el, en orulnek, ha elontene ez az erzes, mert ha eszervekre hallgatok, nem tudom, mikor lesz gyerekem. Es itt nem a karrierrol meg a kulfoldi nyaralasrol beszelek, hanem sokkal alapvetobb dolgokrol. Hogy az oregkorom milyen lesz, az attol is fugg, lesz-e nyugdijam, marpedig egyelore nem ugy nez ki es a parom se szamithat sokra. Vagy szerinted majd eltart a gyerekem? Meg meg se szuletett, de mar tamaszkodjak ra, ha csak gondolatban is?

Persze, peches vagyok, kifoghattam volna egy zsiros allassal rendelkezo pasit is, de nem igy alakult es ez pont azt bizonyitja, hogy nalam nem a penz a kozponti kerdes, megtanitottak sporolni. De nem akarok ugy elni, mint a szuleim, akik zaciba hordtak a sajat jegygyurujuket, hogy legyen mibol ennunk es soha nem tudtak onerobol megvenni egy haztartasi gepet, csak reszletre, es azt is csak hosszas merlegeles utan. Hogy hust csak vasarnap eszunk es gyumolcsot meg nem veszunk, mert draga. Igy is felnonek a gyerekek, hiszen mi is felnottunk a testvereimmel, de nekem faj latni, hogy a szuleim mindenrol lemondtak ertunk, se szinhaz, se egy uj ruha, amig a regi szet nem ment. Ez a gyereknek se jo, erezni az allando bizonytalansagot, hallgatni a penz miatt szuleto vitakat, a "mibol veszunk holnap tejet-kenyeret" dilemmat.

Pontosan ezek miatt szamomra most sokkal fontosabb, hogy a szuleimet segitsem, mert ugy erzem, tartozom nekik ennyivel a sok aldozat miatt, amit ertunk hoztak. Ezzel egyutt remelem, hogy elobb-utobb talalunk egy biztos(nak igerkezo) munkahelyet vagy hogy egyszercsak ramtor az a "gyereketakarokdemostrogton-erzes", amit jelen pillanatban nehezen tudok elkepzelni.

Hogy az aggodalmaskodasaim miatt nem is vagyok alkalmas gyereknevelesre? Ezen el lehet vitatkozni. Mennyivel alkalmasabb az, aki semmivel se torodve, csak ugy szul egy gyereket, lesz ami lesz alapon????