Elolvastam az eddigi hozzászólásokat.
Én jelenleg nagyon szeretnék gyermeket, remélem, minél hamarab sikerül is.

Az érzés, hogy szeretnék babát már régi, de eddig az észérvek kerültek ki győztesen. Szeretnénk majd úgy felnevelni, hogy ne kelljen arra gondolni, hogy lesz-e kenyér másnap az asztalon.

Állásinterjún természetesen a kérdésre, hogy akarok-e gyereket azt mondom, hogy nem. De szerintem ehhez a munkáltatónak nincs köze. elvégre 25-30 év múlva is szüksége lesz munkaerőre.

Az érme egyik oldala, hogy nagyon sok velem egykorú nőnek a GYED jóval kevesebb, mint a jelenlegi fizetés. Ere mondta az anyukám, hogy ő is elmehet a gyerekkel GYES-re, és neki ez jó is lenne. De akkor meg minek a gyerek, ha nem lehet vele. Reggel, amikor elmenneék otthon akkor még alszik, este pedig van 2-3 óra, amig nem alszik ismét. Másrészt szeretném a gyerekemet ÉN a párommal együtt felnevelni.

Következő dilemma, hogy a 2 év GYED után vissza tudok-e menni dolgozni. Az csak egy dolog, hogy törvény szerint kötelesek visszavenni... No comment.

Az érme másik oldala viszont, és ezt még senki nem írta itt, hogy Európa és a világ többi részén, nagyon sok helyen 6-12 hét a szülési szabadság. utána vissza KELL menni dolgozni, vagy az anya nem kap semmit. Ehhez képest a sokat szidott magyar rendszer egész kellemes.

Ami még eszembe jutott:
Vannak olyan családok, ahol akár 5 gyerelet is tisztességesen felnevelnek, iskoláztatnak, megadnak mindent nekik. Megtehetik.
DE, vannak sajnos olyan családok, ahol, mint ahogyan a cikk is írja, a létminimum alatt élők szülnek több gyermeket. Nagyon sok esetben a plussz családi pótlékért. Sajnos abba nem gondolnak bele ezek az emberek, hogy a családi pótlék összegéből nem lehet egy gyereket felnevelni. A még nagyobb probléma, hogy a családok ezen rétegében a szülési idő már 16 éves kortól eljön, míg pl. én 26 évesen kedek dondolkozni eme elhatározáson.

Bocsánat, ha hosszú voltam.