28 éves vagyok. Van gyerekem.

Miért?
Mert kellett. Én 14 éves korom óta tudom, hogy szeretnék gyereket. Nem ment simán a dolog, valószínüleg ezért még jobban megerősödött bennem a vágy, hogy magamhoz ölelhessem.

És így, már anyukaként azt kell mondjam, hogy nem bántam meg. Az sem érdekelne, ha az állam semmilyen pénzt nem fizetne érte. Nem hiszem, hogy van ennél nagyobb boldogság az életben.
Sikerélmények sora: megszülni egy gyönyörű és egészséges babát, szoptatni őt, nézni, ahogy napról napra többet tud, ahogy imádattal csüng rajtunk, és ahogy mi is imádattal csüngünk rajta.

Én azt mondom, hogy akik anyagi megfontolásból nem lesznek szülők, azok keservesen meg fogják bánni. A nőkben ez egy olyan program, amit kevesen bírnak legyőzni. És aki 40 felett döbben rá, hogy mégis csak kellene gyerek, az elszúrta...

Önzés: számomra érdekes gondolat, hogy valaki önzésből nem szül gyereket. Én önzésből szültem. Nem a gyerkőc akart megszületni, hanem én akartam megszülni őt.
Igaz, a gyerek megszületése után az én boldogságom az ő boldogságának függvénye: nekem akkor jó, ha ő jól érzi magát. És így kerek a világ.
Az csak téveszme, és ócska duma, hogy egy anyának mennyit fel kell áldoznia magából: a karriert (kit érdekel a karrier, ha otthon egy édes kis gügyögő csomag vár?) szabadidő (kinek van kedve elmenni otthonról, ha közben folyton arra gondol az anya, hogy otthon mi van?), és így tovább.
Valahogy nagyon ki van találva ez, az ember agya -hormonálisan?- át van állítva erre.
Nekem semmi sem hiányzik, és amihez kedvem van, megcsinálom babával is. Én azt gondolom, ez szemléleti kérdés.
Átvirrasztott éjszakák? Igen, vannak. De valahogy ez sem olyan megterhelő, mint korábban. Olyan, mint amikor az ember egy átbulizott éjszaka után újabb buliba megy.

Amióta a kisfiam megszületett, minden nap felér a korábbi életem "legszebb napjával". És ez nem csak duma. Egyszerüen így van.
Persze nyilván erre meg kell érni, valószínüleg 17 évesen másképp gondolotam volna, de ezt már sohasem tudom meg.

A pénzügyekhez hozzátéve: egyszerűen nem értem, miért a családi pótlék lenne a legfontosabb a családok számára. Illetve értem miért, míg a gyes, gyed csak 2-3 évig érint egy családot, addig a nevelési ellátások 18 évig. De ettől úgy gondolom, ha valaki anyagi szempontokat is figyelembe vesz, annak a gyes és gyed jobban latba esik.
Egyébként szerintem is nevetséges a családi pótlék mértéke: 4600 ft-ből még a pelenka sincs ki egy hónapban.

Mindemellett nem hiszem, hogy egy gyerek romba döntene egy amúgy jól működő családi költségvetést.
Tévedés, hogy olyan őrült sokba kerülne. Én magam is meglepődtem, hogy milyen kevés pénzből is ki lehet jönni.
Én azt mondom, hogy ha pl. az ember leszokik a dohányzásról (ami, ugye, illik terhesen), ne adj'Isten a pasi is, és mindazt a pénzt félreteszik a terhesség alatt és után, szóval abból be lehet vásárolni a gyereknek mindent, amire szüksége van. És azt hiszem, hogy ez nem életminőségromlást, inkább javulást eredményez.

Szóval, én nem gondolkodtam anyagi kérdéseken, még másokon sem, amikor eldöntöttem, hogy babát szeretnék. Szerintem semmimásnak nem kellene befolyásolnia a döntést, mint ennek a vágynak. A többi kérdés megoldható.

Luczy