Az igazi magyar virtust, a legeslegmélyről jövő kurucos indulatot és elszánást egyesiti a széles szemhatárú, nagyszerű kitekintéssel...
Mintha egy távolról készülődő fel-felmorajló és aztán lassan ki-kitörő nyári égiháború, égszakadás-földindulás, teljes természeti sokszinűségét vetitené bele egy tényleges csatajelenet megrázó és felemelő képsoraiba...
Pedig akkor még hol voltak a Lumiére-fivérek, meg a forgatókönyvek, snittek, fahrtok...
Dinamizmusában, belülről fakadóan vezérelt kérlelhetetlen
öntörvényű kifejlésében utolérhetetlen.
Nahát!
Kommandéros-Brigadéros