Kedves NINIKe!

Reflektálnék hozzászólásodhoz, most kivételesen nem vitatkozó, hanem egyetértő szellemben, ám néhány dologban ellentmondanék, illetve kiegészítelek, szóval:

1. A hangulat tényleg fergeteges volt és baráti, ez, főleg a fergetegesség, nektek köszönhető. A barátságról annyit, én is ott ültem közvetlen mellettetek. Azon meglepődtem, hogy például nagymama korú asszonyokat is láttam köztetek, ez szép. Nekem is volt egy haverom a szolnokiak között, dumáltam is vele a keménymagban, jó fejek voltak az ottaniak.

2. a meccsről: A nevek: (nem baj, hogy nem tudtad, természetesen nem lehet mindenkit tudni, pláne az amcsit, mert az új) A kis irányítót Mulicsnak hívják, bosnyák, a Falcónak 8 triplát és 30 pontot dobott, most nem volt olyan jó, a fekete srácot pedig Rawlinsnak, érdekes, ő szerintem jobb volt, mint a Falco ellen.

Azt persze el kell ismerni, hogy jobbak voltatok, ám én nem éreztem, hogy a bírók ide fújtak volna, sőt a meccs elején 3 perc alatt kiosztottak nekünk 5 személyit, bár az igaz, hogy Mulics védekezése közel járt mindig a faulthoz, de ezzel sok kosaras így van.

Meg kell említenem a szegediek közül Molnár Andrist, azt a nagy vöröses hajú srácot, aki a harmadik negyedben több labdát lopott, meglepődnék, ha 1-2 éven belül nem vinné el vmi nagyobb csapat, mert nagyon jó és lelkes.

Az utolsó negyedbeli 0-14 persze önmagáért beszél és ugyan sokkal jobb volt a Szolnok (lehet, hogy nov. 2-án én is kinn leszek az Albacomp ellen), azért mi sem játszottunk alárendelt szerepet.

Szegedi részről a többiek teljesítménye nem hiszem, hogy most különösebb említést érdemelne.