Gyönyörködik a szememben. Mit nézel ennyire?
Mosolyog, kikotorja homlokomból a hajamat. Szeretem nézni, ami szép.
Kacagok. Dehogy szép. Egyszerű barna.
Két keze közé fogja az arcomat. Nem, nem, ritka. Nagyon kevés embernek van ilyen szép, ennyire tiszta barna szeme.

Egészen apró dolog. És mégis... Pillanatok teszik ki az egészet. Képmutatások? Ha ez a szerelem, ezek a gyöngyszemnyi örömök, felőlem lehet képmutatásnak is nevezni:-)

És még a rengeteg apró titok... Ki ne ismerné az érzést, amikor feszítik belülről ezek a moccanásnyi boldogságok, és szeretné kikiáltani a világba? Van, amit lehet, van ami "csak" bent melegít.

Nekem most egyre több csak ez utóbbi. Pedig azt hittem, itt lehet... Miért bánt mindig a rosszindulat? Amikor már ezerszer hozzászokhattam volna...

De nem baj, ce'st la vie:-))