Tegnap F. nagyon aranyos volt, összevissza aggódott, hogy mit szeretünk, mit akarnánk inni:-) Mondtam neki, hogy mindegy, te sem vagy nagy igényű, meg én sem, és hagyja abba, mert kényelmetlenül fogom érezni magam. Ők ketten ismerik a "történetünket"... és nagyon izgulok...

Most megint nem tudod, hol áll a fejed. Bár többet tudnék segíteni neked, nemcsak ennyit, hogy megölellek és kacagunk és tűnődünk egymás karjában...

És az egyszerű, puritán reggelik... Mennyire szép vagy, amikor azzal a szerető mosolyoddal tudod enni azokat a vacak szendvicseimet:-))