A múltkor a Stex-házban voltunk, és csak az alagsorban jutott hely. Két fiatal roma zenész játszott, (egyik sem volt még harminc) egy billentyűs és egy gitáros, és jazzt. Bár a közvetlenül előttük levő asztalnál ültünk, nem zavart a beszélgetésben a zene. Már játszottak egy ideje, amikor eljutott a tudatomig, mennyire szuper a gitáros srác! Valami olyan könnyed technikával pengetett, és olyan jó zenét, hogy aztán meg nem tudtunk beszélgetni, csak rá kellett figyelni.