genetta Creative Commons License 2002.10.17 0 0 59
Szia Tímea !

Kösz az elméleti alapvetést, a főbb vonalakkal én is tisztában voltam, de azért jól jön egy szakértő :-)
Eléggé 22-es csapdája: « autonómiára törekvés, amit ha elfogadsz (mindent ráhagysz), akkor elbizonytalanodik, hiszen tisztában van a korlátaival. Ha folyamatosan visszautasítod az autonómiára törekvését, szorongóvá válik. A másik érzés a visszavágyás az anyaölbe (duálúnió, lásd rongybaba előadása), amit ha elfogadsz tőle, akkor teret adsz a regressziónak (vagyis egy fejlődési szakasszal visszalépteted a gyereket) »
Hát azt hiszem, a madármama ösztönösen jobban oldja meg a dolgot, mint mi tudományosan :-) Iszonyú nehéz egyensúlyt tartani.
Én az engedékenyebb típusú anyák közé tartozom, vagyis sok mindenért nem szólok rá, amiért (a játszótéri és egyéb szituációkban látom) más anyukák halálra szekírozzák a gyerekeiket (ne nyúlj hozzá, ne vedd el, ne menj oda, ne mássz fel, vigyázz a nadrágodra, piszkos lesz a kezed, le fogsz esni, stb). Ez persze nem azt jelenti, hogy biztos vagyok abban, ez a jó módszer – mostanában aztán pláne elfog néha a kétely ! - , egyszerűen belőlem ez fakad. Szóval autonómia van rogyásig, talán kicsit túl sok is ? Viszont amit tiltok, annak elkövetését általában következetesen és szigorúan megtorlom (általában, mert hát én sem vagyok tökéletes). Van egy barátnőm, aki – számomra – spártai szigorral neveli a másfél éves fiát ; vitázni nem szoktunk, csak megállapítjuk a véleménykülönbségeket : kíváncsi leszek, mit eredményez a két különböző stílus (persze igazán sosem fogjuk megtudni, hiszen két különböző gyerekről van szó :-)

« Remélem sikerült egy kis reményt csepegtetnem az elcsigázott anyai lelkedbe, kedves genetta... » Igen, mintha jobban lennék :-))))
Azon gondolkoztam, mennyit ér vajon a külsőleg magamra erőltetett nyugalom, miközben 220 a vérnyomásom és a fülemen sípol ki a gőz, mint egy rajzfilmfigurának ? Legtöbbször sikerül nem felemelnem a hangom, derűsen és nyugodtan viselkedni, de azért biztos érzi a belső feszültséget…
Valóban az egyetlen vigaszom, hogy arra gondolok, ki fogja nőni…..
A hónalj alá csapás egyébként nálam is pont így működik :-)