Nagyon jól esik ám, amiket írtok, jó tudni, hogy nem mi (a gyerekem+én) vagyunk elfuseráltak:-)
Hát az tény, hogy én is hisztizek néha (35, lassan 36 évesen), de most már igyekszem visszafogni magam:-)))
Ma egész jól indult a nap, a lépcsőházig megúsztuk konfliktus nélkül, ott pedig mázlink volt, mert 2 perc szokásos jelenet után jött egy szomszéd, aki láttán az én kis képmutatóm naná, hogy édesen mosolyogva, kézen fogva lejött a földszintre:-)))
Na mindegy, majdcsak jobb lesz... Legalább ne laknánk emeleten, sok cirkuszt meg lehetne spórolni.
Bokor, hát persze, hogy nem kell foglalkozni a "közönséggel", én is erre törekszem (van is nagy bámulás, amikor bemutatom a "kegyetlen anya" műsorszámot a bevásárlóközpontban - egyébként kisautó-effektus ismerős, primera!), de mondjuk pont a lépcsőház-komplexus esetén kénytelen vagyok azért kímélni a fülüket, én is megőrülnék, ha naponta min. 2x negyedórát sikoltozást kellene hallgatnom...Persze az érintett gyorsan rájött, hogy a lépcsőházi zajongás gyenge pontom, és nagyszerűen ki is használja:-(
Mondjatok módszereket, trükköket, tudom, hogy nincs általános üdvözítő megoldás, de apróságok néha bejöhetnek (egy-egy nyertes csata is valami!).