Volt szerencsém beszélni néhánnyal, akik ehhez a csoporthoz tartoztak. Büszkék voltak. Jól éltek. Nem segélyekbôl és nem bűnözésbôl. Egymás között valamelyik cigány nyelvet beszélték. Mikor rákérdeztem, milyen nyelven beszélnek, elmondták. Mint ahogy azt is, hogy nyelvük írott változata nem használatos.

Biztos, hogy nem a pénz és a segély tud rajtuk segíteni. A gond hasonló, mint az afrikai szegény államok segélyezése: pénz elmegy, probléma marad. A segélyrendszer a jóléti társadalmak alamizsnája : ezzel megnyugtatják a saját lelkiismeretüket, hogy ôk mindent megtettek, a többi már nem rajtuk múlik. Kimondatlanul is elvárják, hogy a segélyt kapók hálásak lesznek ezért, és majd jól magukba néznek, oszt megjavulnak: dolgoznak, olyan becsületes életet élnek, mint a többi jóravaló polgár.