Üdv a fedélzeten!
És mikorra növik ezt ki? keseríts el!:-)
A szelektív süketség nálunk is játszik. Érdekes módon, ha idegen v. félig ismerős is tanúja a hisztinek, azonnal "jó gyerek lesz",mindig örülök, ha lakó téved a lépcsőházba meccs idején, ilyenkor mosolyogva szaporázza.
Itthon még csak megoldom valahogy a hisztiket, a legvégső fegyver mindig a figyelemmegvonás, végül használ is, csak bírja ki addig az ember.. de mit lehet csinálni mondjuk az utcán, játszótéren, ahol nem hagyhatom ott csak úgy, nem tehetem meg, hogy "nem veszek róla tudomást"? Szintén mai történet: megyünk az utcán, járda nincs, fogom a kezét. Egyedül akar menni, kihúzná a kezét, elmagyarázom, hogy látja, itt autók járnak, nem lehet egyedül menni. Nyafogás, próbálkozás, majd leül, nem hajlandó továbbmenni kézenfogva. Na? Ül a gyerekem a sárban az utca közepén. Nem áll fel, ha felhúzom, elereszti magát, lóg. Próbálom meggyőzni mindennel, hová megyünk, mi van ott, ha eljön velem a kocsiig, megkapja az innivalót, amit kért, ott a kocsi, fussunk oda, stb..., semmi. Végül felkaptam és vittem a 15 kilóját, ő meg örült...De számtalanszor eljátsszuk a "nem arra megyünk, hanem erre" konfliktust is, és ha nem tetszik neki az irány, végül csak a fizikai fölénnyel való visszaélés marad, miközben utálom az egészet, és dühöngök, hogy miért nem tudok hatni rá.