Egy pár hónapos gyerek számára mindig a szülő a minta, amely minta később a személyiség kialakulása közben egyre kisebb hangsúlyt kap, de mégis meghatározó lesz még soxor felnőtt korban is. (elvégre szülő és gyermek között jobb esetben nem szakad meg a kommunikációs kapcsolat még a gyerek érettségét elért időszak után sem, és az ember az érettség után is változik)
Ez mind szep es igaz, csak osszemosol ket tenyt. Az ember egyedfejlodese soran kulonbozo _modokon_ tanul. Kisgyerekkorban foleg utanzassal, kesobb maskeppen, es pont tizeneves korra jon el az a pont, ami a legkritikusabb a jellem fejlodese soran, es pont ekkor semmire nem megy azzal, ha raerolteted a sajat ertekrendedet a gyerekedre. Mas modot kell talalnod az atadasra, mert modot kell talalnod ra. De olyan modot, amely nem kizarolagoskent, megkerdojelezhetetlenkent jelenik meg, mert ebben a korban bizony az ember cselekedeteit a "menekules a szuksegszerusegtol" szavakkal jellemezheto cselekvesforma dominalja.
Itt nem feltétlen erőről van szó... hogy majd "kinövi" az emberiség... az embert a környezete formálja (gyerekkorban ez a környezet a szülő, család később pedig azok a kapcsolatok, közösségek, amik körül veszik) és ha az ember környezete mongyuk úgy "szaros" és abban nő fel, akkor természetessé válik számára a "szaros" létforma. pl. ha valaki putriban nő fel, akkor az ha felnő és házat vesz (ha egyáltalán vesz házat és nem költözik be egy épp bontás alatt lévő odúba), akkor az ő környezete is nagy valószinűséggel putri lesz. Ha a szüleit nem látta takaritani, akkor ő sem fog. Ha a szülei, környezete igénytelen, akkor ő is az lesz és ő is azt adja tovább a köv. generációnak. És itt szóba nem jöhet az erő, mert nem erőn áll a dolog, hanem NEVELTETÉSEN, a részben "öröklött" SZEMÉLYISÉG MILYENSÉGÉN.
Ez is igaz lehet, sulyos tarsadalmi problemakat okoz, de ki mondta, hogy ez a tarsadalom az utolso, amiben elunk? Nem tagadom, hogy a szuloi igenytelenseg gyermeki igenytelenseget vonhat maga utan eleg sok esetben, no de ez csak a tarsadalom problemaja, nem az emberisege. Ami nem jelenti azt, hogy nem kell kuzdeni ellene, csak katasztrofat meg vilagveget nem kell kiabalni.
Én bcsabai vagyok, vasutasok gyerekei között nőttem fel, akiknek szülei hardcore alkoholisták voltak... közülük egy gyereknek lett más a sorsa, mint a többinek.A többi ivott, sőt kábszerezett is... az az egy valaki is annak köszönhette, hogy volt egy barátnője, aki lelki támaszként jelen volt az életében... előtte ez a srác is drogozott...
Jo, az en baratnomnek is iszik a csaladja, korulotte a foiskolan is isznak, sokan fuveznek, o megsem. Peldat barmire tudunk mondani.
Nem... a szülői elnyomással szemben lázadnak tinédzser korukban a fijatalok, ami korábban mint NEVELÉS jelent meg a gyerek életében, később, mint TEHER, ELNYOMÁS. Ezért lázadnak a fiatalok, a hiba egy más kérdés. Szvsz.
Amit te leirsz, az az ok. Amit en leirtam, az inkabb a ki nem mondott celja a lazadasnak.
