Saliko feladványát passzolom... Nem 'tom!
Inkább folytatom a Mécs sorozatot;
ez is egy a túra közbeni monológjaim
közül.

Rohanás a tavaszban M.L. 1925

Ki tudja mióta? Talán ezer éve
fut a Sors autója az Éjbe velem...
Pár perc csupán, hogy a fényre kiérve
látok, s a csodák özönét figyelem:
most ébred a föld, a halálszagú táj,
sietni, sietni, sietni muszáj!

Hurrá, rohanunk, maradoznak az ormok,
maradoznak a völgyek, a várak, a múlt,
látok patakot, hidakat, suta tornyot,
pár perc: s feledés buta fátyola hullt
le mögém... Autóm ragyogón tova száll,
sietni, sietni, sietni muszáj!

Rohanunk, a Tavasz magasul fel az űrben,
dirigál csuda-botja: kifeslik a lomb,
dirigál: s a paraszt a dohos szagú szűrben
kikocog s veteget... Már zöldül a domb...
Dirigál: jön a szál s a vetésbe kuszál,
sietni, sietni, sietni muszáj!

Rohanunk falun át, hol a gyermek a sárban
játszik... Lakodalmasok éneke jő.
Kotló a tojásokon ül a kosárban.
- A Tavasz dirigál: s a gyerek, csibe nő,
pár perc: S öreges a pihés, pici szárny:
sietni, sietni, sietni muszáj!

Pár pillanat: és a menyecske örömmel
új életet etet a melle haván.
Fakadoznak a fákon szirmok özönnel,
jó volna megállni, leszállni talán,
szirmot simogatni... Hiába, ha fáj:
sietni, sietni, sietni muszáj!

Rohanunk, ragadó autóm tovavágtat,
felvillan egy emberi arc s tova vész...
Már hull a szirom... huzogatja a fákat
a gyümölcs... a mezőn a kalász feje kész...
Könyörülj autóm Vezetője, megállj!
- Sietni, sietni , sietni muszáj!

Rohanunk, fejemen felhőzik a gondom,
aratók dalait dudorássza a szél.
Kifutunk a Tavaszból! Túlnan a dombon
ott leskel a Nyár, meg az ősz, meg a Tél:
Te szörnyű sofőr, pár percre megállj!
- Sietni, sietni, sietni muszáj!

Rohanunk pihenéstelenül dübörögve,
öklömmel ütöm a Titok-vezetőt:
míg hátratekint vigyorogva, röhögve
a Halál... nevetése lidérc, temetők
szaga rajta, hadarva susogja a száj:
sietni, sietni, sietni muszáj!