Sziasztok,
jó nagyon, hogy van ez a topik! :o)

Talán még nem minden topikolvasónak van tudomása arról, hogy nemrégiben újra kiadtak Sylvia Plath verseskötet. (Európa Könyvkiadó, Lyra Mundi sorozat, 1900 Ft) Az üvegbura szintén megtalálható most a könyvesboltokban (Európa Könyvkiadó, 2400 Ft) /A Születésnapi levelek tavalyi megjelenése óta nagyon reménykedtem vmi ilyesmiben./

Korábban volt szó arról, hogy a topikban közzé lehet tenni SP-ot említő idézeteket is. Ha megengeditek, szeretnék Pilinszky János két publicisztikai írásából idemásolni néhány gondolatot. (elnézést a hosszabb terjedelem miatt)

Koretta

=============

Pilinszky János:
NAPLÓ
Legszívesebben már csak naplót írnék. Egy vers, egy regény vagy akár egy dráma bizonyos pillanat után önmagát írja, önmagát teljesíti be. A naplót én írom, s később - megérkezve az igazságba - a napló kezd írni engem. Ő lesz az író, és én az írás. Ő a toll, és én a füzet.
Egy napló nem arra való, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ellenkezőleg. A hajnal vagy az éjszaka csendjében épp ahhoz segíthet hozzá, hogy megszabaduljunk önmagunktól. Sylvia Plath jár az eszemben, akit az angolok ma úgy tisztelnek, mint mi József Attilát. (különben Ted Hughesnak, az angolok legnagyobb élő költőjének volt tragikus sorsú felesége) Sylvia ismeretlen fiatal amerikai lány volt, amikor elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat. Feljött vidékről, átvette a díjat és a vele járó pénzesutalványt, majd elment bevásárolni az egyik áruházba. Utána fölment a hotelszobájába a negyvenedik vagy ötvenedik emeletre, s darabonként kidobálta az ablakon mindazt, amit előzőleg megvett. Hát így kell, így kellene naplót írni." (Új Ember, 1973. július 22.)

RADNÓDI MIKLÓS
Sokat olvastam életemben, mégis kevés író az, akivel naponta együtt élek úgy, mint egy elháríthatatlan gondolattal. ... Vannak bizonyos alkotók, akik számomra egyszerű szóvá, szótári szavakká váltak. ... Szótári szóvá válni csak valami egyszeri, kihagyhatatlan és behelyettesíthetetlen képes. Valami vagy valaki. ... S itt mindjárt be szeretném vallani, hogy Radnóti Miklós számomra éppúgy szó, egyszeri, pótolhatatlan, kihagyhatatlan és persze megismételhetetlen, mint az, hogy szög, idill, kert, vagy mondjuk kenyér, vagy az a szó, hogy tömörség. ... Tehetségét - amely minden úgynevezett alkotóban alig több néhány százaléknál - egy kiszámíthatatlan helyzet, s méghozzá egy olyan tragikum növesztette fel, melyre indulásakor aligha számított. Fiatalkori költészetét néhány szürrealisztikus elem beszivárgása jellemezte, majd egy váratlan és tökéletes hangvételű bukolikus líra. Látszatra erre született: az idillre, az elvesztett latinos paradicsom visszaszerzésére. Mondataiban klasszikusan van ismét jelen a szilvalekvár illata, a kedves, a kert és barátság időtlen törékenysége. És ezekbe az üvegfúvók aggodalmas finomságával alakított mondataiba szabadul be a világ talán legmegalázóbb szerencsétlensége. ...

Fordítható-e Radnóti Miklós, vagy sem? Sajnos, az egyetlen, aki szerintem valóban fordíthatta volna, az öngyilkos Sylvia Plath, esztendők óta halott. ...

Mit számít? Egyszer már érdemes volna megtanulnunk, hogy száz és száz szótári szavunk, s talán a legszebbek lefordíthatatlanok. Éppúgy, mint a legcsodálatosabb hajnalok, láthatatlanul zajlanak le egy ismeretlen csillagon. A valódiban mindig van valami föltáratlan. Ami nem azt jelenti, hogy sekélyes, hanem hogy kimeríthetetlen. A napok művészetének modellje azonban nem csak az ismert és publikálható világ, hanem az is, ami látszatra csak van, óramű pontossággal, s vigaszul ott és arra, ahol és amiben látszatra nem is szorulunk segítségre. Mivel a Radnótihoz hasonlóak olyan realitást hagynak ránk örökül, amit a legigényesebbnek tűnő elvárások sem tudnak megnevezni." (Élet és Irodalom, 1974. november 2.)