Az a kérdés, hogy milyen szándékkal hallgatod a zenét, ill. ha olyat halgatsz, ami képes fellenditeni magasabb érzelmi szintre, az fellendit-e? Ismereteim szerint ilyen lehet a most divatos világzene, régebben nekem a Jean-Michel Jarre volt a kedvencem/Oxigén,Equinoxe/. Az olyan volt, mintha kimentem volna a tengerpartra, és repkedtem volna /,mint egy eldobott nájlonzsacskó, vagy mint egy szárnyas jószág/ a szélben.
A szabadság a tiszta természet ilyen lüktetését, harmóniáját, szelid sokszinűségét, szépségét azóta sem...senkitől.
/Smetana: 'Moldva' sem piskóta azért, csak kevésbé távlatos/kisebb léptékű/, a szivnek ugyanolyan kedves lehet.../