Lehet hogy kicsit off, de bocsi érte. Személy szerint minden alkalmat kihasználok amikor belerúghatok egyet a kereskedelmi rádiókba, mert számos okból megérdemlik, ezeket az okokat itt most azért nem részletezem, mert rengeteg topic és cikk szól róluk.
Ami viszont legalább olyan fontos a jelenség szempontjából, ha nem épp a kulcsa, hogy a tipikus ker. rádió hallgató attitűdjét egyszer megérthessem. Íme a lehetséges okok:
- Kényszer, fenyegetés :-) (l. előző hozzászólásom)
- Beteges félelem bármi újtól, szokatlantól. Megszületésétől kezdve csupa rettenetes új tapasztalat, ezért zsigeri igyekvés a közösség akolmelegébe.
- Társadalmi megfelelni vágyás: mi lesz ha nem leszek naprakész a reggeli boros-bochkoriádákból a szemközti üzlet műkörmös csajszijánál, még azt hiszi hogy nem is ezen a bolygón élek...
- Más a seregben is megmondták hogy mi a frankó, majd az okosak most is tudják, mit hallgasssak.
- Eccer' hallottam valami fura számot, azt nem is volt benne ének meg valami hüje citera vagy cimbalom vagy hogyishíjják szólt benne, tökre nem értettem hogy nincsen benne olyan jó húzós basszus. Aztán rájöttem hogy eltekertem a rádiót a juviról, gyorsan vissza is csavartam... stb...
Ehhez képest a Rádió C hallgatói semmivel sem intelligensebbek, magasabb végzettségűek, stb., (sőt, ugye tudjuk hogy reklámcélpontként nem az ideális célcsoport), mégis, mégis...
Ez a C rádió titka. Mert a zenei szerkesztők kérlelhetetlenek. Lehet tömegzene, lehet rétegzene, de van egy minimum ami alá nem mennek le senki kedvéért. Szerintem a Száva család személyes kérésére sem tennének be britniszpírszt, csak a példa kedvéért. :-)
Hogy lehet hogy mi gádzsók ennyire botfülűek legyünk, hogy a kétnegyedes germán import tuctucnál bonyolultabb ritmusképletek sikítófrászként zsibbasztják agysejtjeinket?
Na bocsi az offért de valahogy mindig eszembe jut erről a rádióról.