A tömegkultúra megjelenésével, azaz jó egy évszázada komoly fejtörést okoz a fejtörésre vágyóknak, hogy vajon a tömeg vagy a sznobok sztárjai az előre valóbbak. Melyik az értékesebb? A sznobok sztárjai általában magasan iskolázottak, kifogástalanul ismerik a magaskultúra egy szűkebb vagy valamivel szélesebb (sztárja válogatja) szeletét. Kreatívak, véleményüket a társadalmi tabuk figyelembe vételével fogalmazzák meg, artikuláltan, ugyanakkor mindig ráéreznek arra, hogy mikor engedélyez számukra a rajongótábor egy kis lázadást. Ideális példák minden tisztes polgár gyermeke számára. A tömeg sztárjai valamivel mosdatlanabbak. A transzcendencia nem érdekli őket, és nem élnek az intertextualitás kínálta lehetőségekkel. Jobbára ők is betartják a tabukat, de mivel kevésbé iskolázottak, szocializációjukat tekintve pedig inkább autodidakták, mint a kultúra köreinek szerves nyúlványai, lényegesen kevesebb tabut értenek (szókrátészi értelemben), és ezért többe bele is rúgnak. Őket is imádják, sőt, és nekik is lehet sok pénzük, sőt. Rajongótáboruk jelentősebb, mint a sznobok sztárjainak, viszont ez a tábor, artikulációs képességeit tekintve, lényegesen szerényebb adottságokkal rendelkezik. Őket a tisztes polgár nem állítaná a kölykei elé példaképként, viszont a kölyök jó eséllyel már kinézett magának egy körülrajongott tömegsztárt.
A problémát tovább nehezíti, hogy a tömegkultúra, tulajdonképpen megszületése óta, nem egy homogén tömb, folyamatosan töredezik. Mit kezdjünk például a jazz-el, vagy Chaplinnel, Orson Wellesel, Janis Joplinnal, Raymond Chandlerrel, a Monty Pythonnal, az Európa Kiadóval, Woody Allennel, Nick Hornbyval, Tarantinoval, Rácz Zsuzsával – hogy csak néhány példát említsek? Rendkívül bonyolult kérdés ez, amint azt már az elején is jeleztem.

Kipróbáltak már néhány álmegoldást az elnevezés témakörében: mitológiai nevek, történelmi személyiségek nevei, olyan sztárok nevei, akiket minden társadalmi réteg sztárolt, mozaikszavak sat. Ezekkel a megoldásokkal az a legnagyobb gond, hogy a megnevezett objektumokat eltávolítja a mai világtól. Képzeljük csak el, hogy egy kisbolygót Könyves Kálmánról neveznek el! Hasznos, ha egy nép tiszteli a hagyományait, de a túlzott múltba tekintés mindenképpen kerülendő. Globális sztárokból kevés van (talán Churchill és Einstein voltak az utolsók), a mozaikszavak pedig egész egyszerűen idegesítenek. Arról nem is beszélve, hogy a különböző nyelvekben eltérőek a kezdőbetűk.
Napjaink érdekes jelensége az újranevezés. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a Népstadion esete. Milyen érdekes lenne, ha a Wembleyt átkeresztelnék, mondjuk Bobby Robson stadionra. Szép dolog, ha megemlékezünk a hőseinkről, de talán az már egy kicsit túlzás, ha bevezetett és világszerte ismert márkaneveket vetünk el ennek érdekében.
Ez a példa egyébként egy másik érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet: a mai világban, úgy tűnik, egyetlen olyan szeglet van, amely egyesíti a tömeget és a sznobot, a prolit és a nagypolgárt, és ez a sport. Azon belül is természetesen a foci. Tehát máris adja magát a válasz: nevezzük el futballistákról a kisbolygókat. Hidegkuti kisbolygó, Bozsik meteorit sat. Kérdés, ha kifogytunk az arany-, ill ezüstcsapat tagjaiból, akkor hogyan tovább? Jön a vízilabda, kajak-kenu, öttusa? És utána? Ha már minden újonnan felfedezett objektumunkat sportolókról neveztük el, vajon nem sértődnek meg a többi szféra képviselői? Na és mi lesz Eperjes Károllyal, aki, mint közismert, roppantmód kedveli a focit?