Ha már E. P-ről szól a topic, akkor érdekesnek találom, miként örökítette meg szülei halálát ez a roppant vitatott szerző.

Lehet, hogy ismétlem magam, de figyelemreméltó, hogy először az édesanyjáról ír, édesanyja haláláról. Ha jól emlékszem, ennek a könyvnek az a címe, hogy A szív segédigéi.

Mindenki tudja, aki olvassa, hogy édesanyja haláláról, szenvedéséről, agóniájáról ír, mégis egyhelyütt a regényben, talán többhelyüt is Beatriz Viterbónak nevezi.

Beatriz Viterbo pedig - igazán csak mellékesen jegyzem meg - Jorge Luis Borges egyik novellájának főhőse.

Utólagos tudásunk táplája azt a múltba vetülő következtetést, hogy MÁR AKKOR IS FEDŐNEVET adott az egyik felmenőjének.

Vagy.

Nem is fedőnevet, hanem egy NICK-et.

Aztán jó sok évvel később ír egy többszörösen megszemélyesített apa-hősről egy regényt (HC), majd nem sokkal később az eredeti névből kiindulva közli a FEDŐNEVET (NICKET) a Jk-ban - az a szerző, aki annak idején Csokonai Lili (NICKEN, FEDŐNÉVEN) megírja hattyús regényét.

Paradox, mint minden gondolat, ami a halállal kapcsolatos.