Kedves asztaltársnőnk, borzimorzi!
Könnyű feladat kritizálni valakit kívülről, és ha körön belülre kerül, nehéz lesz elviselni, amit kap.
Csak emlékeztetőül, mert a Google rettenetes tud lenni, ha ésszel kezeljük.
Konrad figyelmébe ajánlom, ez archív anyag.
Egy mondatát, ha megérem, megvalósítom:
„Tarlós István, a III. kerület polgármestere azon kevés tisztségviselők közé tartozik, akiknek a választópolgárok harmadízben is bizalmat szavaztak.”
Megteszem, mert én harmadízben fogok bizalmat szavazni neki.
Tiborc

Idézet a múltból: http://www.kronika.matav.hu/2000apr/polg.html

„VENDÉGÜNK A POLGÁRMESTER
Együtt dobban a szívem az óbudaiakkal
Tarlós István, a III. kerület polgármestere azon kevés tisztségviselők közé tartozik, akiknek a választópolgárok harmadízben is bizalmat szavaztak.
- Ezen a poszton tíz év nagyon hosszú idő. Minek köszönheti a sikerét?
- Egy sportbajnok se tudja megmagyarázni, hogy miért győzött; én is csak sztereotip válaszokat tudnék adni.
- Ön híres arról, hogy pártállástól függetlenül mindenkivel jól tud dolgozni.
- A Munkáspárt, illetve a Szocialista Párt ideológiája nagyon messze áll tőlem, hiszen annak idején az SZDSZ-ből is, az MSZP-vel kötött koalíció miatt léptem ki. A normális együttműködés alapja, hogy én az önkormányzati munkát inkább szolgáltató, mint politikai tevékenységnek tekintem. Szerencsére Óbudán a népszerűségi listát vezető Szocialista Párt mértékadó erői is hasonlóképpen gondolkodnak, és ezért jó munkakapcsolat tudott közöttünk kialakulni.
- Az első ciklus idején az SZDSZ tagjaként a FIDESZ is támogatta.
- 1989-ig párton kívüli voltam, de az SZDSZ markáns fellépése és hangvétele miatt beléptem a pártba. 1990-ben az SZDSZ és a FIDESZ közös jelöltjeként lettem a III. kerület polgármestere. 1994-ben léptem ki az SZDSZ-ből, és azóta is párton kívüli vagyok, ám a FIDESZ támogatását '94-ben és '98-ban is megkaptam.
- Változtak a céljai?
- Alapvetően nem. Igyekszem a mai napig egy bizonyos értékrend szerint élni és dolgozni, ezzel tartozom azoknak az elhunyt és még élő embereknek, akik bíztak és bíznak bennem. Soha nem szabad elfelejteni, hogy valaki honnan jött, és hová juthat el. Óbudán születtem, soha nem éltem máshol, így számomra teljesen magától értetődik, hogy együtt dobban a szívem a kerület lakóival. A vezetésem alatt álló testület minden tagja elkötelezett e városrész mellett, igyekszik az óbudai érdekeket képviselni, akár az oktatásról vagy szociális politikáról, akár a fejlesztésekről van szó. Sajnos az önkormányzatnak sok mindenre nincs pénze. Ha elaprózzuk a pénzt, akkor semmilyen területen nem érezhető különösebben a változás. Amikor pedig egy fontosnak tartott területre többet áldozunk, az másutt a teljes stagnálást vonja maga után.
- Az első ciklusban az építés-szépítés került előtérbe. A másodikban mire helyezték a fő hangsúlyt?
- Az építés-szépítés kissé háttérbe szorult. A kötelező feladatokat három fő csoportba sorolhatjuk: oktatás-nevelés, szociális gondoskodás és az egészségügyi ellátás. Mi ezek közül az oktatás-nevelésre áldoztunk a legtöbbet.
- ... és a harmadik ciklusban mi a fő feladat?
- Az infrastrukturális fejlesztésekben kellett előre lépnünk, de úgy, hogy az se az oktatás-nevelés, se pedig a szociális gondoskodás ügye ne szenvedje meg. A fejlesztések terén a csatornaépítés és az utak állapotának a javítása került előtérbe. Most a fővárosi önkormányzattal közösen nagyon nagy lépésre készülünk, hiszen nagy eséllyel pályáztunk meg két állami támogatást. Az egyiknek az eredményeként megépülhet a külső bécsi úti alapcsatorna, ami Budapest egyik legnagyobb közműberuházásának számít majd. Ha a másik, hárommilliárdos támogatást is elnyerjük, akkor Óbudán, néhány éven belül 50 km csatorna épülhet. Kerületünkben is komoly feladat a közbiztonság javítása. Békásmegyeren, a Flórián téren és egyéb, frekventált helyeken szeretnénk bevezetni a kamerás térfigyelő rendszert, hogy vissza tudjuk szorítani az erőszakosságokat, a garázdaságokat. Az iskolák őrzését pedig őrző-védő szolgálatok embereire bízzuk.
- Hogy állnak a lakásépítéssel?
- A lakásépítés állami feladat. A kormánynak a fiatalok lakásépítési támogatását szolgáló új elképzelése határozottan jónak mondható, ennek következtében jóval könnyebb lakáshoz jutni. Mi csekély mértékben tudunk az építkezésben segíteni, mert erre saját pénzügyi forrásaink alig vannak. A hajdani 24.000 önkormányzati lakásból nekünk már csak 2500 maradt. Mindenhol növekednek a felújítási gondok. Saját forrásból támogatjuk azokat a kerületi pályázatokat, ahol a társasházak felújítására kell a pénz. Elsősorban épületgépészeti, tehát lift és belső közműhálózati, valamint szigetelési munkákat támogatunk, és természetesen az életveszélyt elhárító feladatok megoldásából is kivesszük a részünket. Sajnos, a lakótelepek építésével párhuzamosan annak idején semmiféle elavulás elleni koncepciót nem alakítottak ki, és ez komoly gondot fog okozni a következő generációnak.
- Milyen nemzetközi kapcsolataik vannak?
- Partnervárosainkkal igyekeztünk nem csupán gazdasági jellegű kapcsolatokat kialakítani, figyeltünk arra, hogy legyen történelmi, kulturális magja és alapja. Az volt a célunk, hogy az egész ne csak abból álljon, hogy az önkormányzati vezetők néha találkoznak, hanem az iskolák, kulturális intézmények, illetve a lakosság érdeklődő tagjai is közvetlen kapcsolatot építhessenek ki. Mint például azzal a kis németországi településsel, ahová 1946-ban a békásmegyeri svábokat kitelepítették, de jó a viszonyunk a Csíkszereda, Varsó, Udine vezetőivel és polgáraival egyaránt.
- Mire van szükség ahhoz, hogy Óbuda olyan nagyvárosi kerület legyen, mint amilyet az Európai Unió megkíván?
- Az EU azáltal került közel hozzám, hogy a Központi Régiós Fejlesztési Tanács alelnöke lettem. A 23 polgármester választott meg erre pozícióra, így a pest megyei és budapesti uniós fejlesztésekkel foglalkozó tanácsnak az egyik képviselője vagyok. Úgy tűnik, hogy a stratégiai tervezési bizottságot fogják rám bízni, aminek én nagyon örülök, mert ez a fajta műszaki munka kifejezetten érdekel.
- Budapesten számos olyan beruházási igény merül fel, ami nem csak egy-egy kerület érdeke.
- Így igaz. Egy-egy kerület esetében nehéz stratégiai fejlesztési koncepcióról beszélni. Budapest nemcsak egy város, hanem az agglomeráció is hozzátartozik, amivel együtt kell fejlődnie. Elég, ha csak az északi dunai hidakra, az alapközmű beruházásokra, az autópálya vagy az úthálózat fejlesztésére gondolunk. A budapesti kerületek fejlesztési tervének az állásfoglalása szerint a közeljövőben nagyobb hangsúlyt esik majd a külső kerületekre, ugyanis ezeket a területeket jelentős infrastrukturális változtatásokkal kell fölzárkóztatni a főváros belső részeihez. Az agglomeráció és a budapesti külső kerületek sorsa, fejlesztési politikája elválaszthatatlan egymástól, ezeket a kérdéseket csak együtt lehet kezelni.
- Ez az alelnöki poszt önnek megint újabb tehertételt jelent.
- Ez igaz, de nagyon élvezem, mert ez aztán végképp politikamentes tevékenység. Hiszem, hogy Magyarországon komoly szemléletváltozásra van szükség. Még mindig sokan azt vallják, hogy a problémák majd maguktól is megoldódnak, pedig a pozitív változás érdekében mindnyájunk számára akad tennivaló. A demokrácia működőképességéhez elengedhetetlen némi fegyelem és egymásra figyelés, illetve nem lehet bizonyos fogalmakat és az ezekkel összefüggő jogokat kontraszelektíven értelmezni.
- Az önkormányzatnak már tizedik éve ön a tartóoszlopa. Milyen közegben dolgozik?
- A hivatal középvezetői rétegét nagyon kedvelem, 90 százalékuk már '94-95-ben is itt dolgozott. Kiszámíthatóak, jól felkészültek, józanul gondolkodnak és ennek tudható be, hogy nálunk tetten érhető egy stílusbeli kontinuitás. Jónak mondható a képviselőtestületünk is, bár abban már akadnak szűklátókörűek, illetve furcsa motiváció alapján dolgozó emberek.
- Milyen tapaszaltokkal gazdagodott az elmúlt évek folyamán?
- Megismertem a fogalmazás technikákat; már könnyebben rájövök, hogy ki mit akar tőlem, és a kimondott szavak mögött milyen valós szándékok húzódnak meg. Megtanultam, mivel érdemes foglalkozni és mivel nem, és azt is, hogy higgadtabban kezeljem a kritikát. Rájöttem, hogy az embernek az életmódja, a stílusa árulkodik a személyiségéről és a kisebb támadásokra nem érdemes odafigyelni, mert a hosszabb folyamatok alakításában ezeknek nagyon mérsékelt szerep jut. Szegényebb is lettem, mert alig maradt időm a családomra: a gyerekeim felnőttek, a szüleim megöregedtek. Fájdalmas dolog ezt konstatálni, de én ezt a sorsot választottam.
- Milyenek a jövőbeni tervei?
- Magyarországon manapság nem könnyű terveket szőni. A politikai hatalomért egyes személyek és csoportok ádáz módon képesek küzdeni, ráadásul túl sok a bizonytalansági tényező. A rendszerváltozás rengeteg pozitív, de egy csomó nem várt, negatív változást is hozott, és ezekkel a negatívumokkal reálisan számot kell vetni. Az elnyomó diktatúra egyik pillanatról a másikra korlátlan szabadságba csapott át, amiről kiderült, hogy nem is olyan könnyű kezelni. Meg kellene találni azt az egészséges szabadságfokot, ami az egész magyar társadalom jelenlegi fejlettségi szintjének, közbiztonsági és gazdasági állapotának megfelel. A szabályokat a mostaninál szigorúbbá, átláthatóbbá, garantáltabbá és követhetőbbé kellene tenni, mert ha ez nem történik meg, az emberek többségének a sorsa reménytelenné, kilátástalanná válik. Ezt pedig egy felelősen gondolkodó ember sem akarja!
(Szabados/ Szendi )”

Tetszik, nem tetszik, ez a neten van.
Lehet vitatni.
Ésszel, érvvel, mert abból eddig nem sokat tapasztaltam.
Kéretik nem á’la Bihary Gábor megtenni.
Tiborc