A Mátrix szerintem nem a történet miatt különös jelentőségű, hanem a merőben új látványvilága miatt. Nem mondom hogy a történet rossz lenne, de azért logikailag messze nem hibátlat, sci-fi írók állítólag már évtizedekkel ezelőtt ennél 100x csavarosabban kidolgoztak ehhez nagyon hasonló alapötleteket, és biztos vagyok benne, hogy ezeket feldolgozó B-movie-k is készültek ezekből.
De mégis a Mátrix az ami valamibe nagyon beletalált. Végre nem nézik teljesen hülyének a nézőt, nincs minden teljesen a szádba rágva, egy icipicit neked is figyelned kell az ok-okozat kapcsolatokra, és mindez egy soha nem látott kamerahasználattal filmezve. És ez benne a zseniális, hogy tulajdonképpen unalomig ismert jeleneteket, egészen más, sokkal érdekesebb dinamikus látószögekből nézhetsz, nem pedig azt csodálhatod hogy milyen élethű bolygófelszínt sikerült renderelni.
Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, amikor Orson Welles a '40-es években az Aranypolgár c. filmjében a díszletek a tetejét(!) is elkészítette, mert ő bizony néha alulról is szeretne filmezni, és akkor nagyon hülyén nézne ki hogy a szobában nincsen plafon. A korábbi "bebetonozott" kameraállásokhoz képest egy sokkal lendületesebb, kifejezőbb filmezést tett lehetővé, és nagy szavakkal élve új utakat mutatott a filmkészítésben.