Szvidrigajlov: ...A kísértet úgyszólván egy másik világ darabkája, darabkája, annak a legszéle, egészséges embernek nincs miért mutatkozzék, mivel az egészséges ember a leginkább földi ember, tehát csakis ezt a földi életet éli. De mihelyt megbetegszik, mihelyt a normális földi rend megbomlott a szervezetében, mindjárt felbukkan a lehetősége egy másik világnak, és minél betegebb, annál erősebben érintkezik ezzel a másik világgal, úgyhogy mire meghal, egynesen átköltözik oda.
No és ha nincs ott semmi más, csak pókháló és más efféle... Mindig úgy képzeljük az örökkévalóságot, hogy az valami eszme, hogy óriási! Miért olyan biztos, hogy eszme? Miért olyan bizonyos, hogy óriási? Hátha csak egy sötét kuckó lesz, mint ez a cella.
Amper: A szövegben falusi fürdő van...
Zsoltár: De most cella lesz, folytathatom?! Sz: Én látja, sokszor ilyennek képzelem!
Raszkolnyikov: Ennél igazságosabbat nem tud elképzelni, mi?
Sz: És ha éppen így igazságos? Én, ha rajtam állna, okvetlenül így csinálnám!