Érdekes doncike véleménye:
„Jelenleg úgy néz ki, hogy az MSZP se így, se úgy nem szerezheti meg a polgármesteri széket, viszont házon, azaz koalíción belül tarhatták volna azt, ha hagyják, hogy ismert SZDSZ-jelölt induljon.”

Nem borzolom idegeiket, nem szkennelek, csak megjegyzem, a mai Demokratában van egy érdekes beszélgetés Tarlós Istvánnal.
Ajánlom asztaltársaim szíves figyelmébe is, mert érdekes.
Saját megfigyelésem, tapasztalatom viszont ide tartozik.
Tarlós Istvánt eddig háromszor választották meg polgármesternek.
1990 – es megválasztásához csak távoli szavazatokkal sem volt közünk, akkor nem Ő, nem pártja volt a választottam. Kapásból nem is emlékszem, ki volt az esélyes, akire voksomat adtam. Mivel nem ő lett a polgármester, féléven belül távozott a képviselő testületből is.
Tarlós István maradt.
És dolgozott.
1994 – ben rá szavazott a családom.
Eldöntött tény volt, évekkel előtte, amikor még nem sejtettük, hogy kilép az SZDSZ – ből. A voksot tőlem nem ezért kapta.

Az említett riportban megemlíti, hogy saját értékrend szerint él, nem pártbrossurák szerint. Az SZDSZ –ben is ugyanazokat az értékeket képviselte akkor, amiket most is. Kilépése az értékrendjéhez való ragaszkodását képviselte. Megemlíti, hogy az SZDSZ néhány tagjával ma is jó viszonyt tart.

Kedves doncike!
Gúnyos a kérdés, nem kell megsértődni egyik oldalon sem;
lehet, hogy a polgármesteri szék az eredeti, de a kerületi koalíció (MSZP – SZDSZ) által ma már nem viselt elveket megtartó koalíción (értem alatta a polgárokat, lakosság józanabb részét, az embereket) belül marad?
Bonyolult a fogalmazás, de érthető. Borzimorzi asztaltársunk biztosan megsértődik, pedig nem istenítem Tarlóst!
Egyszerűen elfogadom. Mint bárkit. Van összehasonlításom, mint bárkivel, ez emberi tulajdonság, hogy az embereket, a rokonokat, a munkatársakat, a nettársakat is besorolja, ami gyakorlatilag az önmagunkkal való összevetést jelenti. Milliárdnyi apró részletben, nem tudom, hogyan, de remekül alkalmazom, mert emberekkel dolgozok, és dolgoztatok.
Tarlós esetében ez leegyszerűsítve így hangzik: polgármesternek jobb, mint én.
Második fokozat: Biharynál megákkal különb.
Viszont emberileg engem nem érint az Ő polgármesteri tisztsége, mert a magam szakterületén én vagyok a sztár. Lehetnek szakmailag különbek is, - sokan vannak – de én egyedi, megismételhetetlen vagyok. Lesz utódom, ha úgy hozza az élet, de én abba a padba belefaragtam a nevemet, az ott marad mindörökre. Legyen nálam különb az utódom, boldogan távozok.
Így vagyok a polgármester választással is. Tarlós is befaragta nevét, és egyedi és megismételhetetlen. Tudnék sokat, aki rengeteg apróságban sokkal különb nála, de ők nem vállalják a polgármesteri tisztséget. (Vagy nem vállalhatták a megméretést!)
Látok egy olyant, aki nagyon törekszik a tisztségre, de ő rengeteg apróságban nem különb, hanem olyan, amilyennek neveztem. Ebből pedig nem kérek.

Tiborc