Most megfogtál!
Ismerem, és tapasztalati okokból hozzád hasonlóan kezelem is a dolgot, de valahogy nem tudom biztosra venni, hogy az eseménysor valós, mert nem következetes! Ha akarom használni, nem vagy csak a véletlen szintjén működik!
Volt egy lány...
Közös telekbaráti társasághoz tartoztunk. Ez ugye azt jelenti, hogy egy Bp környéki üdülő övezetben az egykorú és hasonló érdeklődési körű fiatalok együtt lébecolnak. Ebbe aztán a közös horgászattól a helyi kis szerelmi és egyébb ügyekig minden belefér ami egy tizen-huszonéves társaság kitalál. Erősen érdelődtem a hölgyemény iránt, de ő legfeljebb havernak tartott. De most nem is ez a lényeg. Szinte túrkáltunk egymás fejében. (ezt a fajta kommunikációt azóta is igyekszem gyakorolni, és gyakran be is jön, de kiszámíthatatlan)(ja és ez így nem megy a klavin keresztűl, és ez zavar mert megszoktam már)(senkinek nem szabad ezt tudni mert hülyének néznek) Szóval a kis hölggyel valahog az ő kevéssé heves szimpátiája ellenére is nagyon megértettük egymást. Vissza gondolva a mostani ez irányú tapasztalatommal sokszor e beszélgetési téma volt az oka, hogy tudtuk egymás gondolatait, de egyébb esetben , mikor valami nem odaillő jutott az egyikünk eszébe, a másik mondta ki, vagy csak egyszerűen tudott róla , esetleg szó nélkül megtette. Néha olyan érzésünk volt, hogy egy harmadik valaki beszélgetését egymás közt egy szó nélkül meghánytuk vettetük, és a végén ugyan úgy beszélve, szinte egymás szájából kivéve folytattuk, vagy kritizáltuk a szöveget.
Azóta is a leghatékonyabbnak azt tartom a dologgal kapcsolatban, mikor is a beszélgető ellenfelem gyengeségét, pillanatnyi zavarát, koncentráció csökkenését kihasználva elbizonytalanítom, össze zavarom. Csak szükség esetén élek vele, mert etikátlannak tartom, és ráadásul csak akkor működik igazán, ha az ellenfél nem sokkal összeszedettebb a témában mint én! Akkor viszont könnyű győzelmet ad!

Ez is egy olyasmi para amivel nem sokat tudunk kezdeni!
Most mivan?